Nehéz most írnom. Egyrészt, elszoktam tőle, hogy kiírom az érzéseimet, gondolataimat. Másrészt, most végleg véget vetek egy korszaknak. Bár egy éve nem írtam a honlapomra, így sejthető volt ugyan, de akkor most leírom tömören: VÉGE.
Úgy érzem, kinőttem a honlapszerkesztős korszakomból. Anno, rengeteget jelentett nekem ez a hely, ami az én kis saját birodalmam volt, amiben őszintén kitárulkozhattam. De az életem más vizekre evezett és én is sokat változtam. Sok virtuális barátra tettem szert itt is, és egy másik oldalon, amit már régen befejeztem, de már régóta nem szerkesztem sem ezt, sem a másik olalam, így ezek a barátságok természetesen megszakadtak. De ilyen szempontból is én változtam meg; a személyes barátságokat preferálom.
A másik fő indok, hogy nagyon keveset ülök gép előtt. Az életem rengeteget változott pozitív irányba, ugyanis a párommal vásároltunk egy házat, ami most minden szabadidőnket felemészt. De nem bánom, mert ez egy hatalmas ugrás az életünkben.
Úgyhogy ténylegesen elérkezett az az idő, amikor ki kell mondanom;

VÉGE

Mint mindenkinél, valamikor nálam is alább hagy a motiváció. Ez rendszerint az embereknél akkor történik, amikor nincs eredménye annak, amit csinál. Ez a fogyókúránál, diétánál gyakran előfordul, hiszen van olyan időszak, amikor a súlycsökkenés a diéta mellett stagnál.
Természetesen velem is volt ilyen. Nagyjából két hete abba is hagytam egy három napra. Nem is az eredmény lelassulása keserített el, hanem az is rányomta a bélyeget az egészre, hogy akkor lelkileg egy kisebb mélyponton voltam és csúnyán szólva szartam mindenre. És jöhetett egy kis csoki, egy kis ropi, aztán ebédre brassói, ami olajban sült.
Na hát hoppácska!
Hát ennyit az én nagy tervemről? Ennyit az én nagy kitartásomról?
Bűntudatba kergettem magam, ami még jobban a depresszió felé üldözött.
Mert én ennél többre vagyok képes.
Hogyan keveredtem ki ebből az állapotból? Átgondoltam még egyszer, hogy miért vágtam ebbe bele.
A legfontosabb szempont az egészségem volt. Soha nem volt vele különösebb gondom, de az utóbbi időben már nem éreztem magam annyira jól. Ahogy jöttek fel a kilók, úgy szaporodtak a gondok. Magas vérnyomásom és pulzusom miatt gyógyszert írt fel nekem a doki. Ez egy elég nagy pofon volt, hiszen még csak 25 éves vagyok. Nem akarok ilyen idősen gyógyszereket szedni, szóval ez volt az életmódváltás legnagyobb indoka. E mellett még rengeteg más indokot is fel tudok sorolni mellette, hiszen jobb lett a kedvem, több lett az önbizalmam, sokkal jobban érzem magam a bőrömben.
Szóval nem engedtem meg magamnak azt a könnyelműséget és butaságot, hogy feladjam. Nem adhatom fel. Soha életemben nem tartottam még ki ennyire. Max 1-1 hónapokra.
De most ki fogok tartani.

A hónap nem indult valami fényesen nekem. A súlyom stagnált, érzelmileg mélyponton voltam, de aztán megigazítottam a koronámat és rendbe tettem a dolgokat a fejemben. Ennek meg is lett az eredménye, ugyanis a mai napon -10 kilónál tartok. 8 nap van vissza ebből a hónapból, addig szeretnék még legalább két kilótól megszabadulni.
Most tettem egy újabb nagy lépést, amivel egyben szeretném bemutatni az új legjobb barátomat, akinek a neve: elliptikus trainer.
Ez a kis drágaság fog segíteni nekem a továbbiakban, ugyanis giga nagy szerencsével egy estrém nagy leárazás keretében sikerült őt megvásárolnom. Tegnap összeszereltük és már használatba is vettem. Hát mit ne mondjak, rendesen megizzasztja az embert. Leginkább a vádlit és a combizmokat veszi igénybe, de a kart is megtornáztatja. Úgyhogy ő az én első lépésem, hogy lassan belevágjak a mozgásba is. Már régóta szerettem volna valamibe belekezdeni, de edzőterembe nem lett volna bátorságom eljárni, a futáshoz még le kell adnom pár kilót, hogy az izületeimet ne csesszem szét. Szemezgettem már ezekkel a masinákkal, de brutál drágának tartottam őket, legalábbis az én pénztárcámnak.
Szóval, tény ami tény, kerülök én is mélypontra, mint szinte majdnem mindenki, aki erős diétába kezd. Pár napig úgy éreztem, hogy semmi értelme az egésznek, úgyhogy ettem csokit, fehér kenyeret. Megettem két zsemlét is, ami után megint felpuffadtam és fájni kezdett a hasam, ami egy kicsit visszarántott a valóságba; ez a kaja nem nekem való. Idén először ekkor ettem krumplit is. Azt gondoltam, ennyi belefér, de igaziból csak bűntudatom lett utána. Rögtön el kezdett hiányozni minden, ami az utóbbi hetekben a mindennapjaim részévé vált. Az izgalom mindig, hogy mennyit fogyok, az odafigyelés, a kalóriaszámlálás. Ezek most az életem részei. És élvezem.
Találtam okostelefonra egy nagyon hasznos kis alkalmazást; Kalóriabázis. Ez most itt a reklám helye lesz, de nem lehet nem reklámozni Mondhatni, ez lett a másik BFF-em :D Megtalálható neten is, de nekem így sokkal jobban elérhető, mert nem mindig kapcsolom be a gépem. Tényleg nagyon jó, több ezer étel kalóriatartalma megtalálható benne, és nagyon sokat segít a diétában. Kiszámolja, hogy mennyi kalóriát, zsírt és szénhidrátot ehetsz még, és megadja azt is, hogy mennyi fehérjére van szükséged. Persze, azt tegyük hozzá, hogy ez csak irányadó. Ettől eltérhetnek a dolgok, nem is kicsit. Met azért az nagyon nem mindegy, hogy ki hogyan főz. De érdemes letölteni.

Nos, sosem hittem volna, hogy ezt mondom, de örülök, hogy vége a szabadságomnak. Két hét nagyon sok idő volt. És télen nem sok mindent tud magával kezdeni az ember, szóval csomószor csak unatkoztam itthon. Pedig azt nagyon nem szeretek. Belustultam. És hiába figyeltem oda a kajára, ebben a hónapban eddig csak 1 kiló csusszant le, de az is nagyon nehezen.
Most próbálom magam rászoktatni, hogy akkor is reggelizzek, amikor nagyon nem vagyok éhes, és nem kívánom a kaját reggel. Régen, amikor nem ettem reggel, és mentem dolgozni, akkor műszak közben megvettem 1-2 pékárut, és azt lazán betoltam. Most viszont nem egyszer elmentem úgy dolgozni hajnalban, hogy 11 fele ettem először. Hát, olyan 8 fele elkezdett leesni a vércukrom és egy szemernyi erőm sem volt, de nem nagyon tanultam a hibáimból. Mostanáig. A héten minden reggel egy két deci tejbe beáztattam egy másfél kanál chia magot meg szárított búzacsírát kevertem hozzá egy kis vanília aromával megbolondítva, és ez volt a reggelim. A chia mag nagyon jó dolog. Feldagad és eltelít. E mellett számtalan jótékony hatással van a szervezetre, de ennél többet nem javasolt belőle fogyasztani. Hogy mennyi mindenre jó, azt én itt nem szeretném bővebben kifejteni, de aki szeretné, az elolvashatja ezt a kis cikket róla, amit egész korrektnek tartok: KATT!
Én nem javaslom, hogy bárki is nagy áruházban vegye meg, például egy Tescóban, mert aranyáron mérik. Azt mondom, hogy az Aldinak vannak néha egész jól elfogadható árai, de nem mindig lehet kapni. Vagyis, én csak egyszer láttam. :D Azt, hogy hol érdemes venni, azt mindenkinek ki kell tapasztalnia a saját városában. Bio boltokban talán érdemes megnézni. Én a pécsi vásárban veszem, ott jó áron adja egy árus.

Isteni kaját találtam a neten, amit mindenképpen meg kell osztanom.
Először vonakodva akartam elkészíteni, mert az az igazság, hogy nekem a zab nem igazán jön be. Tudom, rengeteg sok egészséges étel alapja, de valahogy nem igazán az én ízvilágom. Most mégis próbálom magam hozzászoktatni, mert nagyszerű helyettesítője a zabpelyeh és a zabliszt a sima vagy a glutént tartalmazó liszteknek. Ugyanis nagy valószínűség szerint egy kicsit gluténérzékeny vagyok. Korábban mindig fájt a hasam a pékáruktól, de nem vettem komolyan, pedig tényleg nem éreztem jól magam. Mióta elhagytam a pékárukat, sokkal jobban vagyok.
Na, de nem szaporítom feleslegesen a szavakat. Szóval ráakadtam erre a receptre, és elkészítettem. Az eredmény nagyon ízlett.

Hozzávalók:

• 250 g félzsíros túró
• 3 púpozott evőkanál zabliszt
• 2 tojás
• 2 csipet só (én kicsivel többet tettem bele, ízlés szerint lehet variálni)
• 3 csipet bors
• kókuszolaj a sütéshez

A hozzávalókat összegyúrjuk, majd kb. kisebb tojás méretű golyókat gyúrúnk belőle, amiket kézzel kilapítgatunk. Kevés kókuszzsíron mindkét oldalát barnára sütjük. Én csirkemell mellé ettem köretnek, de nagyon jó reggelihez is.
A képen látható, hogy kisebb pogácsa alakúakat is gyúrtam. Annyira ízlett, hogy ezt a receptet kicsit majd tovább gondolva sajttal, tökmaggal tök fincsi pogácsát is lehet majd belőle készíteni.
Az alapreceptbe ízlés szerint lehet mást is keverni. Különböző magvakat, fűszereket. Én még egy kis fokhagymát is el tudok képzelni bele, csak nagyon siettem, nem volt időm variálni. Én még egy kis oregánót szórtam bele.
Ha a sóból csak egy csipetet teszünk bele, és adunk hozzá édesítőszert, akkor édes verzióban is el lehet készíteni. Mindenképpen ki akarom majd próbálni mákkal vagy kókuszreszelékkel. Adható még hozzá aszalt gyümölcs is. Bár én nagyon nem ajánlom a túl sok aszalt gyümölcsöt. Múltkor szerettem volna venni aszalt szilvát, de amikor megláttam, hogy a cukortartalma 100 grammnak majdnem 50 gramm, akkor inkább lemondtam róla. Megvárom a friss gyümölcs szezonját, addig is marad az alma, körte, citrusféle.
Na szóval, a lényeg az, hogy ajánlom mindenkinek, mert egyszerű, nagyszerű, egészséges.