Nagyon ritkán engedhetem meg magamnak, hogy könyvet veszek. Szerencsére néhány héttel ezelőtt kifogtam egy nagyon jó akciót, hogy le volt félárazva ez a könyv és még volt hozzá 30%-os kuponom is, így gyakorlatilag majdnem egy ezresért megvettem. Na, gondoltam ennyit biztosan megér, hiszen a szerzőtől imádtam A soha határát, ami az egyik kedvenc könyvem, és még az sem tántorított el, hogy annak a könyvnek a folytatását a mai napig nem tudtam elolvasni. Hát, eléggé optimista voltam.

Nagyok voltak az elvárásaim, mert reméltem, hogy hozni tudja majd azt a szintet, amit a fentebb említett könyvben már megtapasztaltam tőle, de sajnos igen nagyot kellett csalódnom. Ha nem adtam volna ki érte pénzt, akkor nem biztos, hogy végig olvastam volna, így viszont végigrágtam magam rajta, ha már egyszer megvettem.

A legelső bajom a nyelvezetével volt. Oké, hogy manapság az emberek nem túl irodalmi stílusban beszélnek a hétköznapokban, de miért kellett minden oldalon legalább három káromkodásnak vagy csúnya beszédnek elhangzania??? A főszereplők rendkívül egyszerűek és olykor alpáriak, közönségesek voltak. Olyan benyomást keltettek, mint két elzüllött fiatal tinédzser, akik még nyolc általánosig sem értek el. Lehetséges, hogy ebben benne van a magyar fordító keze is, de valami az súgja, hogy az eredeti mű is hasonlóan igénytelen.

Azonban a története még ennél is rosszabb volt, számomra ugyanis eléggé nulla volt. A főszereplő csaj egy iszonyatosan gyáva és erőtlen alak volt. Komolyan mondom, hogy egyszerűen képtelen voltam átélni a szenvedéseit, pedig elég nagy fantáziával bírok. Akármilyen gonosz vagyok, de már azon imádkoztam, hogy sikerüljön már az egyik öngyilkossági kísérlete és haljon meg végre, mert nem érdemel meg még egy olyan pasit sem, mint Elias. Ő vele azt mondom, hogy különösebb bajom nem volt azonkívül, hogy töketlen papucs. Na jó, tehát vele is volt gondom. :D

Rendkívül kiábrándító volt mindkettő. El sem akartam hinni, hogy ennyire szeretik egymást, mert semmilyen kémiát nem éreztem kettejük között. A szexjelentek is borzasztóan unalmasak voltak és ráadásul a könyv jelentős részét kitették sajnos. Mondhatni a második felében nem is nagyon lehetett másról olvasni, minthogy betépve egymásnak estek. Borzasztó...

Nem is akarom tovább fecsérelni az időmet erre a műre. Személy szerint nem ajánlom senkinek. Ha az írónőtől akar valaki olvasni valamit, akkor A soha határát vegye kézbe. Ez a könyv az irodalom alja, az viszont egy remek regény. Nem is értem, hogy lehet ekkora különbség a két mű között... Ráadásul Camryn és Andrew feltűnnek ebben a könyvben egy pár oldal erejéig, de itt ők sem az igaziak....

Ami tetszett: Egy embert tudnék kiemelni, az egyik mellékszereplőt, Tate-et. Ha ő nem lett volna, nem olvastam volna el.

Ami nem tetszett: Az első betűtől az utolsóig semmi sem ragadott meg igazán...

Osztályzat: 2