Bevallom, hogy nem nagyon terveztem a könyv elolvasását, mert számomra egyértelműen az Éhezők viadalának a koppintásának tűnt. Még az a rengeteg pozitív kritika sem igazán hatott meg, amiket a könyvről olvastam. Aztán kijött a könyvből készült film trailere, ami egy kicsit megváltoztatta róla a véleményem. Izgalmasnak tűnt, habár erősen tükrőzte az Éhezők viadala hangulatát. Aztán sikerült kölcsönkérnem a könyvet, és úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt a történetnek.

Tartalom:
Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Az a baj a top könyvekkel, hogy az ember óhatatlanul is sokat vár tőlük. Én igyekeztem nem beleesni ebbe a hibába, mert tudtam, hogy nem lesz kedvenc ez a könyv, de mégis csalódottan vettem tudomásul, hogy semmilyen hatással nem volt rám ez a könyv. Volt olyan rész, amit kifejezetetten nehezemre esett elolvasni.

Az éhezők viadalához hasonlóan ez a könyv is disztópia, azaz itt is egy eléggé nyomorúságos jövőkép jelenik meg. Alapjáraton szeretem ezt a műfajt, csak az a baj, hogy az Éhezők viadala nagyon magasra tette a lécet, és akaratlanul is folyamatosan párhuzamot vontam a két történet között. Noha nagyon tetszett a könyvben a csoportokra osztás, de sokkal többet ki lehetett volna hozni a történetből. A szereplők sem igazán nőttek a szívemhez, valahogy túlságosan is érzéketlennek tűntek. Igaz, az írónő védelmére kell most kellnem, hiszen Veronicának ez volt a debütáló könyve, és még nagyon-nagyon fiatal.

Sokkal többet szerettem volna megtudni erről a világról is, amit az írónő alkotott, mert belegondolva, nem sok mindent tudtunk meg róla. Igaz, hogy ott van még két további kötet, amikből választ kaphatok a kérdéseimre, de jó lett volna tudni a bővebb okát, hogy miért ez az 5 alaptulajdonság köré csoportosították az embereket.

Örülök, amiért Tris a Bátrakat választotta, mert eleve ez tűnt a legizgalmasabb csoportnak. A társai közül azonban senki sem volt szimpatikus, még azok sem, akik úgymond a barátai voltak,

A történetben a kedvenc szereplőm egyértelműen Négyes, azaz Tobias. Nagyon szépen lett felépítve Tris és Négyes románca, és biztos vagyok benne, hogy ez lesz a következő két kötet legizgalmasabb szála. Mert igazából én ezen kívül mást nem nagyon tudtam élvezni a könyvben. Izgalmas volt még a vége, de valahogy a többi annyira nem fogott meg. Az a sok szimulációs gyakorlat kifejezetten unalmas volt.

Általában egy gyenge első kötet után nem szoktam belevágni a folytatásba, de ennek azért adok egy esélyt. Már be is szereztem a második könyvet.

Ami nem tetszett: Sok volt benne az unalmas rész.

Ami tetszett: Tris és Négyes kapcsolata.

Osztályzat: 3 - Na, innen lehet feljebb kapaszkodni!;)