Ugyebár szokásom kritikák alapján könyvet választani, ám a Valóst olyannyira nyomatta az Ulpius, hogy kivételesen úgy álltam neki, hogy egy darab véleményt nem olvastam végig róla, hanem elhittem a kiadónak, hogy ez valóban egy hatalmas sztori. Tévedtem. Már túl késő volt, mire eljutottam a kritikákig, amik biztosan eltántorítottak volna a könyv elolvasásától, és értékes órákat menthettek volna meg.

Forró. Szexi. Izmos. Fájdalmas. Valós. Perzselő nemzetközi bestseller, mely elsöpör mindent, amit korábban a szenvedélyről képzeltél…
Remington Tate rossz fiú hírében áll a ringben is, ringen kívül is. Gránitkemény teste és nyers, állati ereje őrületbe hajszolja női szurkolóit. Neki azonban attól a pillanattól, hogy a szemébe nézett, nem kell más nő, csakis Brooke Dumas. Vágya színtiszta, ellenállhatatlan és VALÓS.
Brooke számára álomállásnak tűnik a jól fizető új, sportterápiás munka: karban tartani Remington testének tökéletes gépezetét. De mialatt vele és csapatával sorra látogatja a földalatti harc veszedelmes arénáit, Brooke testében is fellobbannak a legősibb vágyak. Ha volt is olyan pillanat, hogy Brooke és Remy csak flörtöltek egymással, hamarosan mindkettejükben kibontakozik az erotikus megszállottság, és kapcsolatuk ennél is többel kecsegtet.
Izzó vágyuknak azonban sötét oldala is van. Vajon képesek lesznek-e kitartani, amikor fény derül Remy legmélyebb titkára, és Brooke-nak családja segítségére kell sietnie – vagy hirtelen minden, amit olyan valósnak véltek, szertefoszlik, mint a káprázat?

Nem is tudom, hogy hol kezdjem a könyvnek az érték. Nos, mivel azon dolgokból van kevesebb, ami tetszett benne, talán kezdjük azzal.:)
Örültem, amiért a főszereplő egy profi sportoló, aki meglehetősen furcsa személyiség. Megvannak a maga kis démonjai, de ezáltal tűnt izgalmasabbnak a karaktere. Más kérdés, hogy az írónő inkább elrontotta azt, amit ki lehetett volna hozni a történetből, ugyanis Remy iszonyatosan idegesítő lett a könyv végére. De legalább a lehetőség megvolt benne.
Szerettem Remy embereit, szerintem sokkal jobb történet lett volna belőle, ha a többi karakter is nagyobb szerephez jut. Manapság nagy divat lett könyveket kiadni mellékszereplőkről, ha az írónő kiadná valamelyik emberének a történetét, valószínűleg elolvasnám.
Szintén plusz pontnak tekintem azt a nem elhanyagolható tényt, hogy azért a regénynek szép kis története volt, aminek sikerült lekötnie. Igaz, hogy nem volt valami nagy sztori, de nem is erre számítottam. Érdekelt, hogy mi lesz Brooke húgával, és arra is kíváncsi voltam, hogy Remington megnyeri-e a bajnokságot vagy sem.

A könyv legjobb része, amikor dalokat mutogatnak egymásnak, amivel kifejezik az érzelmeiket.

De viszont ott volt az a sok negatív dolog, ami iszonyatosan elrontotta az olvasási élményemet.
Először is, a könyv eléggé vulgáris. Ezzel még különösebb bajom nincs is, mert hozzászoktam a közönséges beszédhez, nem ütközöm meg az ilyenek miatt, habár tény, hogy az átlegnál több a káromkodás és a csúnya beszéd ebben a könyvben.
De viszont iszonyatosan idegesített a csaj felszínessége. Brooke eg közönséges liba volt, aki a történet eleje óta le akart feküdni Remy-vel, és állandóan "lucskos" volt.:D Igen, ez most idézés volt, ugyanis körülbelül tízszer futottam bele ebbe a szóba. A "szájamba" kifejezést nem is minősíteném... Szóval itt kivételesen a pasi volt az, aki arra kérte a csajt, hogy előbb ismerje meg, de Brooke szűk agyában csak az fogott, hogy hogyan tudná megdugatni magát ezzel a görög istennel.

Remy-t nem igazán ismerjük meg, viszonylag keveset beszél a könyvben, ami eléggé bosszantott. Brooke ragaszkodása a férfihoz beteges, pedig Remy az az ember, akitől szerintem az összes épelméjű nő elmenekülne.

Ha újraolvasnám a könyvet (ami nem fog megtörténni!), akkor úgy összeszámolnám, hogy Remy hányszor szagolta meg Brooke-ot. Nem értem, hogy ennek mi értelme volt. Esetleg félreértelmeztem, és Remy valójában egy beszélő kutya volt? Mert ez esetben valami értelmet nyerne a történet.

Brooke a legidegesítőbb főszereplő, akiről eddig olvastam. Azt hittem, hogy ezt a címet örökké odaadhatom Bellának az Alkonyatból, de most trónfosztásra került sor. Bella ragaszkodása Edward iránt semmi, Brooke-hoz képest... Ugyanakkor az az érzésem támadt folyamatosan, hogy csak a szex miatt vonzódik hozzá annyira.

A könyv legvége iszonyatosan elcsépelt lett. Amikor Remy kórházba került, Brooke egyszerűen fogta magát, megírt egy szakítólevelet, és lelépett. WTF? Szóval egy egész könyvön keresztül siránkozott a pasi iránt, majd amikor annak a szerencsétlennek szüksége lett volna rá, akkor a csaj fogja magát és lelép? Próbáltam értelmezni, hogy miért, de még nem igazán sikerült.

Természetesen a végén édes kibékülés következett.

Hamarosan érkezik majd a 2. része is, amit egyelőre nem tartok valószínűnek, hogy el fogok olvasni.

Ami tetszett: Remy és Brooke legelső jelenete

Ami nem tetszett: Brooke

Osztályzat: 2,5