Caroline Reynolds magáénak tudhat egy fantasztikus, új lakást San Franciscóban, egy irigylésre méltó háztartási robotgépet… O-t viszont nélkülözni kénytelen (és itt most nem Oprah-ról van szó, kedves olvasók). Tervezői karrierje felfelé ível, irodája a kikötőre néz, egy bombasztikus cukkini kenyér receptje is az övé… de O-nak se híre, se hamva. Ott van neki Clive (a világ legaranyosabb cicája), a jó barátok, egy hatalmas ágy, csak O nem.

Azóta, hogy beköltözött új lakásába, az O nélküliség állapotát szexuálisan túlfűtött szomszédja tetőzi be, aki éjnek évadján olyan hangos faldöngetésben részesíti, amilyet még sosem hallott. Minden nyögés, náspángolás és… ez csak nem egy nyávogás volt? …hangsúlyozza a tényt, hogy nem csupán nem hagyják aludni, de még mindig meg van fosztva…, igen, helyes a tipp: O-tól is.

Majd belép a képbe Simon Parker (tényleg, Simon, kérlek, lépj be). Amikor a faldöngetés odáig fajul, hogy jóformán szó szerint kilöki a gazdáját az ágyból, Caroline, arcán kielégületlenséggel, rózsaszín bébidoll pizsamájában végre szemtől szembe kerül már sokszor hallott, de sosem látott szomszédjával. A késő éjjeli ütközet, nos, vegyes érzelmekkel zárul. Hmm! Ilyen vékonyka falak mellett, a feszültség bizony hatalmas…

Incselkedés, gúnyos megjegyzések, forró fürdőben lubickoló cicalányok a gyönyörű San Franciscó-i ég alatt – és ráadásként a legszexisebb almás pite, amely valaha készült. Mindez ott rejtőzik ebben az érzéki, szellemes, romantikus mesében.

Mikor először belefogtam, egy kissé idegesített a főhősnő felvágott nyelve, és első pillantásra csak egy ostoba libának tűnt, de igazából csak meg kellett szoknom a könyv könnyed, vicces nyelvezetét. Nem igazán az ilyen típusó regények a kedvenceim, de semmiképpen sem változtatnék ezen a történeten. Mindenesetre vicces, ahogy először leírtam maagmban a szereplőket, mert sem Caroline-t, sem Simont nem kedveltem az első oldalakon, de nagyon-nagyon gyorsan változott az álláspontom. Szerencsére a félelmem, miszerint egy újabb pornóregénnyel van dolgom, teljesen alaptalan volt.

Először akkor akadtam ki, és vontam fel a szemöldökömet, amikor kiderült, hogy Simon háremat tart, és minden egyes hang áthallatszott Caroline-hoz. Természetesen nem maradhatott el a faldöngetés egyik csajjal sem, aminek következtében Caroline végleg besokalt. Vele egütt én is, és komolyan elképzelni sem tudtam, hogy a végén ezzel a fickóvak fog majd összejönni.

Ahogy az első összecsapásuk után megpróbálnak emberien egymáshoz szólni, kialakul egy nagyon aranyos szerelmi történet. Annyira valódinak érezhető innentől a mű, hogy engem teljesen magával ragadt, hiszen a csipkelődések,a  beszólások és az SMS-váltások nagyon élethűen csengtek. Természetesen időközben Simon megválik a háremétől. Náspáng, Kuncogó, Whiskas. Caroline így nevezte őket, és annyit elárulok, hogy nem véletlen adta a hölgyeknek ezt a nevet.

Megvolt ebben a könyvben minden, ami egy jó romantikus könyhöz kellett. Volt benne bőven szexuális túlfűtöttség, kellő mennyiségű romantika, kis megbántódás... Spanyolországban játszódik egy kis része, ami különösen a szívem csücske lett. Valahogy a háttérben az a rengeteg happy end nem tetszett, ahogy Caroline barátnői is rátaláltak a megfelelő pasira, mert ez számomra már túlzás volt, de csak kis részét képezte a könyvnek, így szemet tudok hunyni felette. Azt nehezen emésztem meg, hogy a macska szemszögéből ér véget a könyv.

Öszsességében ajánlom mindenkinek, aki szereti a könnyed, romantikus történeteket. És senki se essen abba a hibába, mint én, hogy a borító alapján ítél.

Ami tetszett: ahogy egymást becézgették, az sms-ek

Ami nem tetszett: Caroline néha túl sok volt

Osztályzat: 5