Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.

A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?

Olyan érzéssel vágtam bele, hogy úgysem fog tetszeni, mert bár az Ulpius régi kedvenc kiadóm, mostanság az összes általa kiadott könyv egy nagy csalódás volt a számomra. De a műfaja, az újnevezett New Adult is megfogott, hiszen szeretem az ilyen könyveket. Összességében a lényeg az, hogy pár lap után egyáltalán nem bántam, hogy elkezdtem olvasni. Jó, az elején voltak egy kicsit unalmas jelenetek, de onnantól kezdve, hogy a csajszi nekiindult a nagyvilágnak, igazán árdekessé vált minden.

Valahogy az egészet magamra tudtam visszavezetni. Hiszen melyikünk ne álmodna arról néha, hogy fog egy hátizsákot és nekivág a nagyvilágnak? Ugyan nem tudja, hogy merrefelé kellene mennie, de sokkal jobb, mint otthon, ahol tényleg megfullad a rengeteg rossz emléktől. Camryn tehát fogja magát, és maga mögött hagy minden rosszat, hogy belevágjon az ismeretlenbe.

Aztán amikor jön Andrew, akkor a történet még jobbá válik. Amikor felszállt ugyanarra a buszra, mint amivel Camryn utazott és leült mögé, akkor már tudtam, hogy egy igazi románcnak nézünk elé. De hogy őszinte legyek, még ekkor sem esett le, hogy Andrew egy igazi érző szívű macho, hiszen eleinte csak viccelődik, piszkálja Camrynt, akinek viszont bejön ez a viselkedés, ráadásul Andrew-nak tetkója is van és eléggé piszkos a fantáziája. Úgy gondoltam, hogyha akar is valamit a csajtól, akkor az nem több egy egyéjszakás kalandnál. Ám csakhogy amit valóban akart Andrew, az pont hogy nem egy egyéjszakás kaland. Van néhány fejezet, amikor az ő szemszögéből olvashatjuk a történetet, és azokban mind azt szajkózza, hogy távol kell tartania magát Camryntől, mert összetöri a szívét. Na, ekkor azt hittem, hogy a Christian Grey beteg-efektussal találkozunk, de tévedtem. Nem mondom, hogy szerencsére, mert az igazság ezerszer durvább, mint amiket elképzeltem.

A történetben szép lassan kialakul köztük egy igazi kapcsolat az akaratuk ellenére, főként akkor, miután kettesben folytatják tovább a vándorlást, Andrew kocsijával. Lassan mind a ketten megnyilnak egymásnak és fájdalmas emlékeket osztanak meg egymással, de Andrew nem osztja meg Camryn-nel az igazat, hiába sejti a lány, hogy valamit titkol előtte.

Egy darabig együtt élvezhetjük velük a boldogságot, szemtanúi lehetünk annak, ahogy két sebzett lélek egymásra talál és meggyógyítják a másikat. De a könyv végén akkora csattanó jött, amilyennel még komolyan nem találkoztam. Szavakkal ki sem tudnám fejezni a döbbenetet és a bénultságot, amit akkor éreztem. Az agyam csak azt szajkózta, hogy ez nem lehet igaz...

Nos, összességben tényleg egy igazi parázsló könyv volt. Most már én is kimerem jelenteni, hogy 2013. legjobb könyvét olvastam. Körülbelül három este alatt olvastam el úgy, hogy noha másnap kelnem kellett 6-kor, de még 2-kor is a könyvet olvastam, mert nem tudtam letenni. Ilyen reakciót iszonyatosan kevés könyv vált ki belőlem.

És persze köszönet az Ulpius-háznak is, amiért kiadták a könyvet. Ha tovább folytatják ezta  színvonalat, akkor jó esély van arra, hogy megbocsátok nekik, amiért félbeszakították Jeaniene Frost sorozatát. (Na jó, nem. Ezt sosem fogom.) Talán végre elindultak egy olyan vonalon, hogy már nem csak a szexről és a beteg hajlamokról szóló könyveket fogják kiadni.

A soha határának idén novemberben jön majd a folytatása, sajnos akkor még csak angolul, The edge of always címmel. Szinte biztos vagyok benne, hogyha az időm engedi, akkor angolul fogom elolvasni, mert annyira kíváncsi vagyok a folytatásra.

Ami tetszett: Minden! Andrew hihetetlenül vonzó személyisége, a történet, a kirándulás...

Ami nem tetszett: Úgy érzem, a vége kicsit el lett sietve. Az elején pedig eléggé sablonos a "a legjobb barátnőm pasija belém szeret" effektus. De ez tényleg apróság csak.

Osztályzat: 5*