Noha nagyon szeretem a fantasy műfajt, és mindig is tisztában voltam vele, hogy Lara Adrian a műfaj egyik nagyja, mégis csak most jutottam el oda, hogy elolvassam egyik művét. Már többször is kivettem egy-eg könyvét a könyvtárból, de valahogy sosem jutott rá időm, hogy elolvassam.

Az éjfél árnyai a nevével fogott meg magának, mert nem a szokásos "adrianes" címet adta neki, mint például A vámpír csókja, A vámpír bosszúja, A vámpír éjjele, stb. Valahogy azok nekem azt sugallták, hogy csak valami tömegtermékek voltak, és ez valahogy kitűnt a sorból. Pedig igazából ez a történet nem volt valami nagy extra.

Fülszöveg:
Kegyetlen rém garázdálkodik Alaszka fagyos, sötét vadonjában. Borzalmas vérengzésének nyomaira bukkan üzleti útján Alexandra Maguire pilóta. A feltűnően csinos lányt sokkolja a látvány - sok-sok éve kísértetiesen hasonló módon, szeme láttára ölték meg édesanyját és kisöccsét. Az események rettegéssel töltik el Harmony városka lakóit is, ahol - nem véletlenül - ekkor jelenik meg Kade, az állig felfegyverzett vámpír harcos, aki küldetést teljesít, célja a szörny felderítése és ártalmatlanná tétele. A törékeny fiatal nő és a jó kiállású férfi között hamar szerelem szövődik, ám súlyos titkokat őriznek mindketten, harcolnak démonjaikkal. Közben a fantom tovább gyilkol. És nem csak ő...

Igazából nekem semmi izgalmas nem volt a köteteben, a harcolos jeleneteket meg leginkább átugrottam, mert nem szeretem túlságosan az ilyen jeleneteket. No nem azért, mert annyira nem bírja a gyomrom, hanem mert majdnem minden vámpíros könyvben meg kell ölni a nagy gonoszt, aki extra erős. Még ezzel is megbékélek, ha az események izgalmasan vannak leírva, de ezzel a könyvvel úgy voltam, hogy elolvastam már több, mint a felét, és még semmi sem történt Alex és Kade szerelmi szálán kívül.

Ami pedig a romantikát illeti; volt benne elég jelenet a könyvben, igazán aranyos párost alkottak ők ketten, de nem igazán nőtt a szívemhez egyetlen szereplő sem. Pedig a férfi főszereplőkért nagyon könnyen olvadozni tudok, de Kade egy kicsit sem melengette meg a szívemet, ami elég furcsa volt. Bevallom, marha unalmas votl a karaktere, talán azért, mert minden írónő ilyen szereplőket formáz most már meg. pedig a francba is; hova tűntek a gonosz rosszfiúk, akik csak a szerelmükkel bánik jól? (Igen, mint például Bones, a Cat és Bones sorozatból.:))

Maga a regényben az sem tetszett igazán, hogy E/3-ban íródott. Akárki akármit is mond, az az igazi, amikor belebújhatunk egy főszereplő fejébe, és vele együtt élhetjük meg a történéseket, még akkor is, ha emiatt lemaradunk a másik fél gondolatairól. Nekem ez az írásmód személytelen, rideg. Nem áll közel a szívemhez. Pedig az írónő szépen fogalmaz.

Egy szó, mint száz; ha valaki azt akarja tőlem, hogy ajánljak neki könyvet, nem ezt fogom. Mindenesetre nem adom még fel teljesen, hogy elolvassak egy jó lara Adrian könyvet is, a rengeteg műve között biztosan megbújik egy olyan is, ami tetszeni fog. De ez gyenusra sikeredett.

Ami tetszett: Kade képessége szerintem szuper.

Ami nem tetszett: Unalmas sztori, semmi extra vég.

Osztályzat: 3