Valamikor rges rgen az erdben lt kt fenyfa. egytt cseperedtek fel, egytt nttek. Az egyik fi volt, a msik lny. Nagyon szerettk egymst. gy reztk minden az vk. vk az erd, vk a kismadr, mely rjuk szllt, s minden, minden.
Jtt a tavasz, minden kizldlt mellettk. Jtt a nyr, jtt az sz. Majd jtt a tl, s jtt az ember. Sokig bolyongott az erdben, majd megltta ezt a kt ft, s vette a fejszjt. Kivgta ket. Fjtak a csapsok, de taln az mg jobban, hogy sztszaktjk ket.
A piacra kerltek, s ott eladtk a kt fenyft. A fi egy gazdag csaldhoz kerlt, s a nagy gazdagsg, a sok ajndk, a rengeteg dsz hamar elfelejtette vele szerelmest. Sok - sok dszes ajndk kerlt al. S, boldog volt.
- Ht igen. Ez az igazi let! -gondolta.
Ekzben a lny-feny egy szegny csaldnl llt. Nhny vacak kis dsz, ajndk... semmi. A lny nagyon elkeseredett.
- Lm, hiba ltem. Itt kell befejeznem. Mi lehet a szerelmemmel? - kesergett.
Elrkezett Karcsony, a szeretet nnepe. Az egsz fld nnepelt, s boldog volt, hiszen gyermek szletett, fi adatott neknk. Mindenki boldog volt...
Mindenki... Mindenki? Nem. Ott, ahova afi-feny kerlt veszekeds volt. A pnz. Mr megint a pnz. S a frj otthagyta felesgt karcsony szent nnepn.
Ekzben a msik csaldnl nagy szeretetben voltak. Lehet, hogy nem volt ajndk, de sokal tbbet kaptak a gyerekek: szeretetet. Azt, aminl tbb nem adhat.
Elrkezett Vzkereszt nnepe, s a kt fa a szngetnl tallkozott.
- Hiba ltem - kesergett a fi.
- , dehogy - szlt a lny- nem az a lnyeg, hogy gazdag vagy, vagy ppen szegny, hanem csak annyi, hogy szeretettel vagy-e a msik irnt. Szeretettel a msik irnt. S egymst tlelve gtek el, a sznget kemencjben.
|