Kedves Anyu s Apu!
6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat jtszottam a gyerekekkel, s nagyon boldog voltam Veletek. Ahogy tovbb nttem, egyre ntt a mozgsignyem, s vele egytt az tvgyam is. A gyerekek nem akartak velem jtszani, ha odamentem egy simirt, sokszor mg belm is rgtak.
Aztn egy nap beltettetek a kocsiba. n olyan boldog voltam, vgre hnapok ta elszr ltok mst is a kennelen kvl. Az autplya szln lltunk meg. Eldobttok a labdmat. Futottam utna, de mire visszartem, Ti mr sehol sem voltatok. Ktsgbeesetten rohangltam a kocsik kztt, labdval a szmban. Az autsok dudltak, de volt olyan is, aki mg r is gyorstott. Ki akartam futni az t szlre, mert nagyon fltem.
Hirtelen egy hatalmas tst reztem az oldalamon, s tbbet nem tudtam felllni. Nagyon nehezen kiksztam az t mell. Prbltam utnatok menni, de nem sikerlt. Krlttem minden vres volt. Fztam, stt volt s fltem. A labdmat mg mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajttk rtem. Hiba nysztettem, ugattam, senki nem llt meg segteni.
Tbbrs fekvs utn megllt mellettem valaki, nem trdve a vrrel s a srral, betett az autba. Egy fehr kpenyes frfi szaladt a kocsihoz, amikor meglltunk. Mr csak a fejt csvlta. j gazdm, aki 15 perce ismert, nagyon srt s meglelt. Csak akkor engedtem el a labdmat, hogy megnyaljam a kezt, hogy azt tudjam neki mondani: "Ksznm". Aztn elaludtam, az utols dolog, amit hallottam, gazdm ktsgbeesett zokogsa volt.
Mr nem flek, nem fzom s nem fj semmim sem. Meghaltam. Taln ha nem rgom szt a cipket s nem eszem annyit, mg mindig lhetnk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
