Hachiko 1923 november�ben l�tta meg a napvil�got Jap�nban, Odate v�ros�ban. Alig k�t h�napos volt, amikor az akitateny�szt�t�l �j gazd�j�hoz ker�lt, akit Dr. Eizaburo Ueno-nak h�vtak. Ueno nagy gonddal �s szeretettel nevelte fel Hachiko-t. Nem puszt�n egy kutyak�nt tekintett r�, hanem igazi csal�dtagk�nt kezelte. A k�z�s s�t�knak �s az egy�tt t�lt�tt id�nek k�sz�nhet�en Hachiko �s � elv�laszthatatlan bar�tokk� v�ltak.

Mivel Toki� k�lv�ros�ban �ltek, Ueno minden nap vonattal utazott a munkahely�re, a toki�i Mez�gazdas�gi Egyetemre. Hachiko annyira ragaszkodott a professzorhoz, hogy reggelente mindig elk�s�rte �t az �llom�sra, megn�zte, amint felsz�ll a vonatra, azt�n letelepedett a peron k�zel�ben, majd t�relmesen v�rakozott. Amikor este v�gre meg�rkezett Ueno, boldogan fogadta �t, �s egy�tt s�t�ltak haz�ig. Minden h�tk�znap �gy t�rt�nt ez, ez�rt az �llom�s dolgoz�i �s a k�rny�ken lak�k is j�l ismert�k Hachiko furcsa szok�sait. Csod�lt�k a kutya h�s�ges ragaszkod�s�t.

�m egyik nap Ueno sz�vrohamot kapott az egyetemen, �s meghalt. Mint mindig, Hachiko most is v�rta �t a peronon, de hi�ba. A professzor, a h�n szeretett gazdi ugyanis nem �rkezett meg a vonattal. A kutya k�s� estig v�rt, majd miut�n bez�rt�k az �llom�s kapuit, csal�dottan hazament. Otthon Ueno feles�ge m�r �rtes�lt f�rje hal�l�r�l, �gy mikor megl�tta Hachik�t, zokogva �lelte �t a nyak�t.

A k�vetkez� nap, mintha mi sem t�rt�nt volna, Hachiko a megszokott id�ben indult el az �llom�sra, majd letelepedett a peron k�zel�ben, �s eg�szen k�s� estig v�rta a professzor vonat�t, majd kapuz�r�skor elcsig�zva, egyed�l ballagott haza. N�h�ny h�t m�lva Ueno feles�ge elk�lt�z�tt vid�kre, az otthonukat �s Hachiko-t pedig Ueno bar�tainak, illetve rokonainak fel�gyelet�re b�zta.

Hachiko azonban nem adta fel. Minden nap egyed�l kis�t�lt az �llom�sra, �s estig el sem moccant a peron k�zel�b�l. Mindig lelkesen �s rem�nykedve v�rta a gazd�j�t, hogy azt�n s�t�ted�skor mag�nyosan �s cs�ggedten t�rjen haza. A k�rny�ken lak�k j�l ismert�k a kutya szomor� t�rt�net�t, ez�rt minden nap az �llom�sra menet, amikor els�t�lt az �rusok mellett, enni adtak neki.

�gy ment ez hossz�-hossz� �veken kereszt�l. Mindegy volt, hogy s�t�tt a nap vagy zuhogott az es�: Hachiko k�rlelhetetlen�l �llta a sarat. Reggelt�l estig v�rta Ueno professzor �rkez�s�t az �llom�s peronj�n. Azonban ahogy telt-m�lt az id�, Hachiko egyre levertebb� �s elkeseredettebb� v�lt. Egyre jobban megviselte a rem�nytelennek t�n� v�rakoz�s �s h�n szeretett gazd�j�nak hi�nya. Ett�l pedig egyre sov�nyabb, gyeng�bb �s betegesebb lett. Egyre er�tlenebb�l tette meg az utat az �llom�sig. De m�g ekkor sem adta fel.

1934-ben adom�nyokb�l szobrot emeltek Hachiko tisztelet�re a vas�t�llom�s mellett. A szobor avat�s�ra t�bb sz�zan mentek el. Hachiko 1935-ben m�lt ki. N�h�ny m�terre az �t �br�zol� szobort�l, az �llom�s peronj�n, szinte az eg�sz �let�t felem�szt� v�rakoz�s k�zben sz�l�totta a hal�l.

Az�ta Odate v�ros�ban, e nagyszer� akita inu sz�l�hely�n is mint�ztak egy szobrot Hachik�r�l, aki Jap�nban a szeretet �s a felt�tlen h�s�g szimb�lum�v� v�lt.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s