Egyszer fába szorult egy hernyó. Jó magas fa legfelső ágába. És jajgatott, jajongott, sírt keservesen.
Szép hernyó volt. Piros vonalakkal meg kékekkel csíkozott. És természetesen sárgákkal is. A szeme, mint két rubin. Vagy három rubin, mert nem tudom pontosan, hány szeme volt a hernyónak. De akár kettő, akár három, gyönyörű volt. Bár most sírt mind a két (vagy mind a három) szemével. Pik-pak, hullottak a könnyek. Avagy pik-pak-puk. Az esetben, ha három szeme volt.
Különben szépek voltak a könnyei is. Sőt talán a könnyei voltak a legszebbek.
- Valaki bömböl - dörmögte a medve.
- Valaki ordít - rivallta a farkas.
- Valaki szepeg - mekegte a kecske.
- Valaki sír! - kiáltott a róka.
- Valaki zokog - makogta a nyúl.
- Valaki rí - recsegte a borz.
- Valaki sír-rí - cincogta az egér.
- Valaki itatja az egereket - mondta a hőscincér.
- Valaki nagyon keservesen sírdogál - mondta a katicabogár.
- Ej, ki lehet? - kérdezték mind együtt.
Ez úgy hangzott, mint a karének. A medve, a farkas, a róka: basszus. A kecske: tenor. Alt: a borz és a nyúl. Az egér, a cincér s a katica: szoprán.
Az meg ott fent sírt-rítt tovább.
- Mentsük meg - mondta a medve; a medvéknek ugyanis általában jó szívük van.
- Mentsük! - vágta rá a farkas, a kecske, a róka, a nyúl, a borz, az egér és a hőscincér.
Ja, és a katica is rávágta!
Mivelhogy általában a farkasoknak, a kecskéknek, a rókáknak, a nyulaknak, a borzoknak, az egereknek és a hőscincéreknek is jó szívük van.
Ja igen, és a katicáknak is!
- De hogyan mentsük meg? - kérdezte a cincér.
- Megrázom a fát - mondta a medve.
A róka röhögött.
- Üvöltök egyet, s attól a fa elengedi - vélte a farkas.
A róka heherészett.
- Tanácsokat kell neki adni - rebegte a kecske.
A róka kacarászott.
- Helikoptert kell bérelni - így a nyúl.
A róka hahotázott.
- Fel kell ugrani az ágig - tanácsolta a borz.
A róka rötyögött.
- Avagy izé - jelentette ki magabiztosan a cincér.
A róka röhécselt.
- Mit röhécselsz, kacarászol, heherészel, hahotázol? - mérgelődött a katica. - Inkább azt mondd, hogyan menthetjük meg!
- Talán neked nincs ötleted? - kérdezte tőle a róka.
- De igenis van! - kiáltott a katicabogár. - Egymás hátára kell állnunk, úgy elérjük.
- Na lám - mondta a róka -, nemcsak hét pettyed van, de eszed is.
Eldőlt hát, hogy egymás hátára állnak. Kicsit még vitatkoztak azon, ki legyen legalul. A nyúl a rókát akarta, a borz az egeret, a kecske a katicát.
- Nem akarok megint heherészni - mondta a róka.
- Így kell felállnunk: alul a medve, rajta a farkas, aztán a kecske, kecskén a borz, rajta a nyúl.
- Hohó!. - vágott közbe a katica. - Talán úgy, hogy a kecskén te, s rajtad a borz, aztán a nyúl.
- Na jó - egyezett bele a róka -, szóval rajtam a borz, a borzon a nyúl, rajta az egér, aztán a cincér, s legtetején a katica. Ő épp eléri azt az egyént, aki fent bömböl.
Nosza, felugrottak egymás hátára. Legtetőn a katica.
- Egy hernyó! - kiáltotta.
- Eléred? - kérdezték a többiek.
A katica nyújtózott, de egy icipici hiányzott. Bánatosan leszólt hát:
- Még egy hangya kellene. Egy picurka hangya. Ha ráállna a hátamra, épp elérné.
- Látod - mondta dühösen a cincér -, nekem kellene legfelül lennem. Én nagyobb vagyok, mint te, én éppen elérném.
A róka erre megint heherészett.
- Ne vihogj, rázkódik tőle a májam - mordult rá a borz.
A katica meg mérgelődött fent.
- Ej, de buta vagy te, cincér! Hát azt hiszed, ha te lennél legfelül, magasabbak lennénk?
- Azt! - vágta rá a hőscincér.
- Na jó, akkor cseréljünk helyet!
Helyet cseréltek, a cincér ráállt a katica hátára, persze éppen úgy nem érte el a hernyót, mint a katica.
- Érdekes, pedig én nagyobb vagyok - csodálkozott.
A borz meg fájdalmasan felkiáltott:
- A májam!
Merthogy a róka megint csak röhécselt.
A fába szorult hernyó meg jajgatott, sírt, jajongott.
Nagyon-nagyon fába szorult.
- Azt mondod, egy hangya kellene? - kérdezte legalul a medve.
Kicsit lihegve mondta, hiába, nem volt könnyű a farkas, a kecske, a róka, a borz, a nyúl, az egér, a cincér s a katica.
- Igen, egy hangya - mondta a katica -, egy icipici hangya. Akármilyen icurka-picurka.
- Hej, hangya! Hangya! Gyere ide, hangya! - kiabálták mindannyian.
De hiába, mert éppen nem járt arra egy hangya sem. Vagy ha arra járt, nem akart segíteni. Pedig általában a hangyáknak is jó szívük van!
Egy hangya, egy kis hangya, egy icurka-picurka hangya!
Így aztán nem sikerült megmenteni a hernyót.
Sírhatott-ríhatott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés