A diszn egyszer kapott valami kutyabrs rst, szabadsglevelet. rizte, mint a szeme fnyt, jjel-nappal magval hordta; egyszer azonban el kellett neki menni messzi tra, nem vihette el a szabadsglevelet. Gondolkozott rajta, mit csinljon vele, utoljra is arra hatrozta, hogy odaadja legjobb komjnak, a kutynak, majd megrzi az, mg oda jr. rizte is a kutya hsgesen j ideig, de egyszer neki is dolga akadt, neki is el kellett menni. Az rssal mit volt mit tenni? Nem volt ms ismerse a macsknl, annak adta oda rizni. Egy ideig rizte is a macska, de biz hamar megunta, szeretett volna egy kicsit tmenni beszlgetni a szomszdba.
Gondolkozott rajta, hova tegye az rst. Mr nem volt senki, akire bzhatta volna; kapta magt, felvitte a padlsra, eldugta a gerincgerenda mell, azzal mint akinek rendben van a sznja, tment a szomszdba.
Estefel hazament, kereste az rst, de biz azt egszen sszergtk az egerek. Mikor a kutya hazament, nem tudott vele beszmolni, se aztn a kutya a disznnak.
Ettl az idtl sohase tudott a diszn j szemmel nzni a kutyra, se a kutya a macskra, se a macska az egrre.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sg
j hozzszls
Frissts
