Megszomjazott a bari, kiment a patakra,
Ht egy ordas farkas is akkor tvedt arra.
Lejjebb ivott a brny, a farkas meg fljebb,
mgis szrny ordasa a brnyra frmedt:
„Hogy mered a vizemet zavarni, te hitvny?”
„Megbocssson, farkas r, de hogyan is brnm –
szlt a brny csendesen –, hisz kelmed ll feljebb.”
„Szemtelen! Ht illik gy velem feleselned?
Most mr ltom: tavaly is te gyalztl.” – „Krem,
farkas uram, de tavaly n mg nem is ltem.”
„Nem ltl mg? Akkor a btyd volt!” – „A btym?
Nincs is btym.” – „Rokonod volt akkor, te brny!
Klnben is, kr a sz. Bntott, aki bntott:
kutya, psztor, egyre megy; n most bosszt llok!”
Azzal magt a szegny brnyra vetette;
szttpte s megette.
|