Egy nap a róka vendégségbe hívta a gólyát.
A róka ízletes vacsorát főzött.
Amikor a gólya megérkezett, meglepetten nézte a terített asztalt.
A lapostányéron leveses pép gőzölgött, mely ínycsiklandozó illata az egész szobát betöltötte, ám a gólya hosszú, vékony csőrével sehogyan sem fért hozzá az ételhez.
Így aztán korgó gyomorral kellett távoznia.
- Köszönöm meghívásodat, hadd viszonozzam - mondta a távozóban lévő gólya a vendéglátójának. - Holnap este jöjj el hozzám vendégségbe.
A róka örömmel elfogadta a meghívást. A gólya egész nap sürgölődött a konyhában, s vacsorája illata talán még a rókáén is túltett. A róka már alig várta az ízletes ételt, ám a terített asztal láttán most rajta volt a sor, hogy megdöbbenjen. A gólya ugyanis az
ételt hosszú nyakú edényben tette a róka elé, s jó étvágyat kívánt.
A róka próbálkozott jobbról is, balról is, ám amíg a gólya hosszú csőre könnyedén befért a szűk edénybe, és jó étvággyal falatozott, addig õ sehogyan sem tudott az ételhez férkõzni.
Így aztán a róka maradt éhen.
- Róka koma, hát nem ízlik a főztöm ? - incselkedett a gólya. - Ne vedd a szívedre, hiszen tőled tanultam. A minap megcsúfoltál engem, most rajtad a sor. Amit velem tettél, csak azt kapod vissza.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
