Volt egyszer egy gazdag keresked�; annyi volt a p�nze, hogy egy eg�sz f�utc�t, s m�g egy kisutc�t is kirakhatott volna ez�stp�nzzel, ha �gy tetszik neki. De nem tette �m, mert okosabbra haszn�lta a p�nz�t: ha egy r�zp�nzt kiadott, ez�stp�nzt vett be helyette - ilyen �gyes keresked� volt. Hanem egyszer � is csak meghalt.

Egyetlen fi�� lett minden vagyona, aki ugyancsak �rtette a m�dj�t, hogyan kell a p�nzt elverni. B�lba j�rt minden �jjel, bank�b�l ragasztott pap�rs�rk�nyt, s lapos kavicsok helyett aranyp�nzeket ugratott a v�z sz�n�n; el is �szott hamarosan mindene. V�g�l nem volt t�bbje, mint n�gy ez�stp�nze, m�g a ruh�it is eladogatta, s nem maradt egy�b rajta, mint egy p�r papucs meg egy viseltes h�l�k�nt�s. Bar�tai sz�gyelltek mutatkozni vele, h�t sz�ba se �lltak a gazdag keresked� szeg�ny fi�val. Hanem akadt k�zt�k egy j�lelk� ember, az k�ld�tt neki egy �reg l�d�t ezzel az �zenettel: - Csomagolj be! - Ez nagyon sz�p is volt t�le, de h�t az ifj�nak semmije se volt, amit becsomagolhatott volna. Gondolt egyet, s � maga �lt bele a l�d�ba.

Csakhogy nem ak�rmilyen l�da volt �m az! Ha a z�r�t megnyomt�k, f�lemelkedett a leveg�be. Az ifj� meg is nyomta, s a l�da - hopp! - m�r f�l is sz�llt a k�rt�n, f�l a felh�k k�z�, egyre magasabbra. N�ha nagyokat reccsent a l�da feneke, s az ifj� reszketett, mert ha az �reg l�da sz�tesik a magasban, aligha marad egyetlen �p csontja az utas�nak. Isten seg�ts!

Seg�tett is - az ifj� szerencs�sen eljutott a t�r�k�k f�ldj�re. Egy erd�ben �rt f�ldet, a l�d�t elrejtette az avarban, azt�n bement a v�rosba. Nem b�multa meg senki, mert a t�r�k�k maguk is mind papucsban meg k�nt�sben j�rtak.

Egy dajk�val tal�lkozott �tk�zben, aki kisgyermeket vitt a karj�n.

- �llj csak meg egy sz�ra, t�r�k dajka! - �ll�totta meg az ifj�. - Micsoda palota az ott a v�rossz�len? M�rt van olyan magasan minden ablaka?

- A szult�n le�nya lakik benne - felelte a t�r�k dajka. - Megj�vend�lt�k, hogy akit megszeret, az szerencs�tlenn� teszi. Az�rt senki se teheti be hozz� a l�b�t, csak ha vele van a szult�n meg a szult�nn� is.

Az ifj� megk�sz�nte a dajka v�lasz�t, azzal visszasietett az erd�be, bele�lt a l�d�j�ba, s f�lrep�lt a szult�nkisasszony palot�ja tetej�re. Onnan azt�n leereszkedett, bem�szott egy ablakon, �ppen a szult�nkisasszony szob�j�nak ablak�n.

Az a selyempamlag�n fek�dt, �s m�lyen aludt. Olyan sz�p volt; az ifj� nem tudta meg�llni, hogy meg ne cs�kolja. A l�ny kinyitotta a szem�t, �s hal�lra r�m�lt, de az ifj� azt mondta neki, hogy � a t�r�k isten, aki lesz�llt hozz� a magass�gb�l, s ezzel egy csap�sra megnyerte a szult�nkisasszony sz�v�t.

Az ifj� oda�lt mell� a selyempamlagra, s gy�ny�r� sz�peket mondott a szult�nkisasszony szeme p�rj�r�l: mint k�t ragyog� csillag, mint k�t s�t�t viz� t�, amelyen mint a hable�nyok �sznak a tiszta gondolatok; azt�n a homlok�t magasztalta, csod�latos m�rv�nypalot�hoz hasonl�totta.

Sz�pen besz�lt, csodasz�pen! Azt�n megk�rte a szult�nkisasszony kez�t, s az nyomban oda is �g�rte.

- L�togass meg szombat este! - k�rte az ifj�t. - Akkor k�v�zik n�lam ap�m, a szult�n meg any�m, a szult�nn�. Tudom, b�szk�k lesznek r�, hogy a t�r�k isten lesz a f�rjem. Mondj majd nekik sz�p mes�ket, mert igen szeretik: any�m a tanuls�gos �s finom mes�ket, ap�m meg a mulats�gosakat.

- Akkor azt hozok n�szaj�nd�kul, egy mes�t - mondta az ifj�, s azzal elb�cs�ztak egym�st�l. A szult�nkisasszony el�bb m�g adott neki egy aranyp�nzekkel kivert, sz�p m�v� kardot, aminek az ifj� j� haszn�t vehette.

Bele�lt a l�d�j�ba, s elrep�lt, sz�p �j h�l�k�nt�st v�s�rolt mag�nak, azt�n lesz�llt az erd�be, s ott �ld�g�lt, valami sz�p mes�n t�rte a fej�t, de bizony ugyancsak t�rnie kellett.

Szombat est�re m�giscsak kital�lta.

A szult�n, a szult�nn� meg az eg�sz udvar ott k�v�zott a szult�nkisasszony palot�j�ban s �h�tattal v�rt�k a t�r�k istent. Nagyon ny�jasan fogadt�k.

- Mes�lhetne nek�nk valamit - mondta a szult�nn� -, egy sz�p mes�t, de finom �s tanuls�gos legyen!

- De az�rt nevethess�nk is rajta! - f�zte hozz� a szult�n.

- Mes�lek �n sz�vesen - mondta az ifj� -, de j�l figyeljen mindenki! Azzal belekezdett.

"Volt egyszer egy csomag k�nes gyufa; szerfelett b�szk�k voltak el�kel� sz�rmaz�sukra, ugyanis az erd� leg�regebb feny�f�j�b�l k�sz�tett�k valamennyit. A k�nes gyuf�k egy t�zszersz�m meg egy �cska vasfaz�k k�z�tt fek�dtek a konyh�n, s szomsz�daiknak elmes�lt�k ifj�korukat. - Hej, amikor m�g a feny� z�ld �g�n voltunk! - s�hajtottak fel. - Akkoriban senki se mondta, hogy nem tudunk z�ld �gra verg�dni! Reggel meg este gy�m�ntte�t ittunk - az emberek harmatnak nevezik -, eg�sz nap ver�f�nyben f�r�dt�nk, s az erd� minden madara nek�nk mondott mes�t. Mi voltunk a leggazdagabbak az erd�n: a t�bbi f�nak csak ny�ri ruh�ra telt, de a mi csal�dunk t�len-ny�ron s�t�tz�ld ruh�ban pomp�zott. Azt�n j�tt a fav�g�, a nagy vil�greng�s, sz�jjel hasogatt�k eg�sz csal�dunkat; ap�nk mint f��rboc egy nagy haj�ra ker�lt, s most az eg�sz vil�got k�r�lhaj�zhatja, ha akarja. Testv�reink, a t�bbi �gak, sz�tsz�r�dtak a vil�gban. Nek�nk jutott az a feladat, hogy a haland� embernek vil�g�tsunk, mi vagyunk h�t a legel�kel�bbek itt a konyh�n.

- Nekem m�sk�ppen alakult az �letem - mondta az egyik szomsz�d, a vasfaz�k. - Ami�ta az eszemet tudom, csak s�roltak �s f�ztek bennem. N�lk�lem nem lehetne fenntartani az �letet a h�zban, ahol term�szetesen a legmegbecs�ltebb szem�lyis�g vagyok. Nincs nagyobb �lvezet, mint ha eb�d ut�n f�nyesre s�rolj�k az embert, megpihenhet, �s okosan t�rsaloghat a bar�taival. De az�rt mi nagyon elz�rk�zottan �l�nk valamennyien, tal�n csak a d�zs�t kiv�ve, amit n�ha m�giscsak levisznek az udvarra! �js�got se hord ide senki, legf�ljebb a piaci kos�r, de az mindig olyan nyugtalan�t�an besz�l a korm�nyr�l meg a n�pr�l! A m�ltkor �gy megijedt t�le az egyik �reg k�cs�g, hogy lezuhant �s ezer darabra t�rt. Azt hiszem, a piaci kos�r t�ls�gosan szabad szellem�!

- Te meg t�ls�gosan sokat fecsegsz! - mondta a t�zszersz�m, s ac�lja akkor�t �t�tt a kov�ra, hogy csak �gy szikr�zott. - Mulathatn�nk este egy j�t!

- Nagyszer�! Besz�lj�nk arr�l, hogy ki a legel�kel�bb k�z�tt�nk! - kaptak rajta a k�nes gyuf�k.

- �n nem szeretek sokat besz�lni magamr�l - ki�ltott k�zbe a cser�pfaz�k. - Tal�ljunk ki m�s mulats�got! Majd �n kezdem. Mes�lek valami olyat, ami mindny�junkkal megt�rt�nhet, azt sz�vesen hallgatja �s �t�rzi mindenki. Volt egyszer valahol a k�k tenger partj�n, a d�n �bl�k vid�k�n...

- De sz�pen kezd�dik! - cs�r�mp�ltek k�zbe a t�ny�rok. - Biztosan tetszik majd nek�nk!

- Igen, a d�n �bl�k vid�k�n, ott nevelkedtem �n, cs�ndes csal�di k�rben. A b�torokat sz�pen kif�nyes�tett�k, a padl�t fels�rolt�k, s k�thetenk�nt kimost�k a feh�r f�gg�ny�ket...

- Milyen nagyszer�en tudja el�adni! - lelkesedett a sepr�. - Ki�rezni bel�le, hogy asszony mondja. Valami meghat� tisztas�g van benne.

- �n is azt �rzem! - ki�ltotta a d�zsa, s akkor�t ugrott �r�m�ben, hogy a padl�ra loccsant bel�le a v�z.

A cser�pfaz�k tov�bb mondta a mes�t; a v�ge �ppen olyan sz�p volt, mint az eleje.

A t�ny�rok megcs�rrentek lelkesed�s�kben, a sepr� kih�zott a homokb�l egy sz�l z�ld petrezselymet, �s megkoszor�zta a cser�pfazekat csak az�rt is, hogy a t�bbit megbosszantsa. »Ma �n koszor�zom meg �t - gondolta mag�ban -, holnap majd � koszor�z meg engem.«

- �n meg t�ncolok! - ki�ltotta a cs�p�vas, s m�r ki is perd�lt a konyha k�zep�re. Teremt�m, hogy kir�gta a l�b�t! Az �cska sz�khuzat kett�repedt irigys�g�ben, amikor megl�tta.

- Engem is megkoszor�ztok? - k�rdezte a t�nca v�g�n. Megkoszor�zt�k.

- Micsoda cs�csel�k! - fintorogtak a k�nes gyuf�k.

Azt�n a teaf�z�t k�rt�k fel, hogy �nekeljen, de az kimentette mag�t: azt mondta, hogy megf�zott, s nem tud t�zbe j�nni, de ezt csak nagyk�p�s�gb�l mondta. Az az igazs�g, hogy � csak odabenn szeretett �nekelni az uras�gok asztal�n.

Az ablakp�rk�nyon egy r�gi L�dtoll merengett. A szolg�l� szokott vele n�ha levelet �rni. Nem volt rajta semmi nevezetes, legfeljebb, hogy egyszer igen m�lyen m�rtott�k a kalam�risba - �ppen erre volt b�szke. Most � is k�zbesz�lt

- Ha a teaf�z� nem akar �nekelni, akkor hagyj�tok b�k�n! Kinn a kalitk�ban �l egy kan�ri, az szebben �nekel. Tanulni ugyan nem tanulta, de ma este ezt megbocs�thatjuk neki.

- �n nem tartom illend�nek - sz�lalt meg a te�skanna, aki a konyha �nekese volt �s f�ltestv�re a teaf�z�nek -, hogy k�lorsz�gi madarat k�rj�nk fel szerepl�sre. Hazafis�g is van a vil�gon! D�nts�n a k�rd�sben a piaci kos�r!

- Eh, �n csak bosszankodom! - ki�ltotta a piaci kos�r. - Ha tudn�tok, mennyire bosszankodom! Hogy lehet ilyen haszontalans�gokkal t�lteni egy est�t? Mennyivel szebb lenne sz�ndarabot j�tszani! Ki-ki �lljon a hely�re, s �n leszek a rendez�. K�l�nb mulats�g lesz!

- Nagyszer�! J�tsszunk kom�di�t! - �rvendezett a konyha n�pe.

De ny�lt az ajt�, bel�pett a szolg�l�, s egyszerre elcs�ndesedett valamennyi, z�rrenni se mertek. Az�rt nem volt ott egy repedt b�gre se, aki ne �rezte volna mag�t el�kel�nek �s tehets�ges sz�n�sznek. »Csak rajtam m�lott - gondolta -, s igazi vid�m est�t csaptunk volna!«

A szolg�l� kapta a k�nes gyuf�kat, megrakta a t�zet. Uram, teremt�m, milyen f�nyesen lobbantak; s milyen egykett�re t�zet gy�jtottak!

»No, most azt�n l�thatja a konyha n�pe - gondolt�k -, ki itt a legel�kel�bb! Micsoda f�ny! Micsoda ragyog�s! Ezt csin�lj�k ut�nunk!« - S azzal kilobbantak."

- Gy�ny�r� sz�p mese volt! - ki�ltott fel a szult�nn�. - Magam is ott voltam abban a konyh�ban, l�ttam a k�nes gyuf�kat. Ti�d a l�nyunk keze.

- Ti�d h�t - mondta a szult�n -, h�tf�n meg�lhetitek a lakodalmat. - M�r tegezt�k, mert f�lig-meddig a csal�dhoz tartozott.

Kit�zt�k h�t a menyegz� napj�t, s el�z� este f�nyben �szott a szult�n v�rosa. M�zeskal�csot meg perecet dob�ltak a n�p k�z�, az utcagyerekek l�bujjhegyre �lltak, �ljent rikkantottak, sz�jukba dugt�k az ujjukat, �s f�ty�ltek. Mondom, minden csupa pompa volt meg ragyog�s.

"�n is mulattatom valamivel a n�pet" - gondolta a szult�nkisasszony v�leg�nye. R�ppenty�ket, pet�rd�kat v�s�rolt, megrakta vel�k a l�d�j�t, bele�lt maga is, �s f�lemelkedett a leveg�be.

�, hogy sziszegett, ropogott, t�nd�kl�tt, szikr�zott az a sok pet�rda!

A t�r�k�k nagyokat ugrottak elragadtat�sukban, m�g a papucs is ler�p�lt a l�bukr�l - sose l�ttak m�g ilyen csod�latos �gi t�nem�nyt! Most m�r azt�n csakugyan elhitt�k, hogy maga a t�r�k isten �l menyegz�t a szult�n le�ny�val.

A t�r�k isten elr�p�lt a l�d�j�ban az erd� f�l�, s ott leereszkedett, hogy megpihenjen. Azt�n azt gondolta: "Bemegyek a v�rosba, megk�rdezem a n�pet, tetszett-e a t�zij�t�k." H�t hiszen nem csoda, hogy k�v�ncsi volt r�!

Ty�h, mi mindent �sszehordtak azok a t�r�k�k! Ak�rkit megk�rdezett, mindenki m�st l�tott, de valamennyinek igen-nagyon tetszett.

- Maga a t�r�k isten volt, elhiheted! - mondta az egyik. - Olyan volt a szeme, mint k�t f�nyes csillag, a szak�lla meg, mint a felh�.

- L�ngokb�l volt sz�ve a k�penye! - t�d�totta a m�sik. - �s a k�penye r�ncaib�l sz�p kis t�nd�rek kukucsk�ltak el�!

Csod�latos dolgokat hallott h�t mag�r�l - a n�p, persze, nem ismerte meg. M�snap lett volna a menyegz�je a t�r�k szult�n le�ny�val. Visszasietett az erd�be, kereste a l�d�j�t, de hol volt az m�r! Egy marok hamu lett bel�le. A t�zij�t�k ut�n benne maradt egy kis szikra, t�zet fogott t�le, s m�g gazd�ja a v�rosban j�rt, hamuv� �gett. A t�r�k isten �gy h�t nem tudott t�bb� rep�lni, s nem t�rhetett vissza m�tk�j�hoz.

A szult�nkisasszony eg�sz �ll� nap kint v�rta a h�ztet�n, n�zte az eget, leste-v�rta m�tk�j�t, a t�r�k istent, lesi-v�rja mind a mai napig. De ugyan hi�ba, az m�r a vil�got j�rja, s mes�ket mond, majdnem olyan mulats�gosakat, mint a k�nes gy�jt�kr�l sz�l� mese.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s