Az első szárnybontogatások

Világéletemben hatalmas fantáziával rendelkeztem, és már kisiskolás korom óta saját történeteket kreáltam azáltal, hogy lerajzoltam. Akkoriban még nem szavakkal írtam történetet. Rengeteg füzetet telítettem be a rajzaimmal, és nagyon sok közülük összefüggő történetet alkotott. Természetesen ezek csak még aféle gyerekkori mesefigurás történetek, de tény ami tény, hogy mindig is meg volt az a bizonyos színes fantáziám. Habár minden kétséget kizáróan egy hasonló korú lánynál egy kicsit érettebb ízlésem volt, mert szerettem az elrablós történeteket, ami nem éppen egy normális 5-6 évesre vall.XD
A mai napig őrzöm még ezeket a szobám mélyén valahol. Ugyan nagy részük elveszett.

Első történeteim

A legelső irásaim körülbelül 10-12 éves koromra tehető, és a háziállataimről írtam legfőképpen. Írtam novellát az első kutyámról (aki sajnos már régóta nincs közöttünk), ami a legelső novellám volt. Még sok mű volt abban a kis könyvecskében, többek között az első verseim. Ám egyik nap azon gondolkodtam, hogy nincsenek elég nagy biztonságban az irományaim, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve elástam őket. Nos, ez olyan jól sikerült, hogy azóta sem került soha többé elő. Pedig már nem tudom sjanos teljesen felidézni, hogy mit is írtam még. Nos igen, nagy hiba volt meggondolatlanul cselekedni.

A gimnázium alatt

Kétségtelen, hogy nagyon sok minden vezetett ahhoz az állapothoz, hogy rengeteget, több száz oldalnyit írtam a gimnáziumi éveim alatt. Mondhatni, ekkor voltam a legaktívabb. Rettentő nehéz korszakokon mentem keresztül, és egyedül az írás volt az, ami segített rajtam, ezért gyakran még óra közben is írtam sunyiban. Többek között befejeztem az első regényemet A hírnév árnyéka címen, majd feltöltöttem a netre az első fantasy munkásságomat, a Jégcsapot, amire rengeteg pozitív visszajelzés érkezett. Gimis éveim utolsó időszakában alkottam meg az első fanfiction történetem, A szomorú angyalt, ami a Vámpírnaplók című sorozaton alapult. Ez is nagyon jó fogadtatásban részesült, és sokan követték.
Jellemző volt rám azonban az össze-visszaság. Rengeteg történetbe belekezdtem, szinte minden héten kezdtem újat, de közülük a mai napig egyetlen egyet fejeztem be, amit már említettem. Rengeteg füzet tele van az írományaimmal, amiket órák alatt írtam.

Mostanság:

A gimnázium után volt egy lyuk az életemben, amikor nem nagyon írtam. Ez köszönhető volt annak, hogy egyetemre mentem, emiatt új városba költöztem, és valahogy nem késztetett semmi sem az írásra. Ez az állapot nagyon hosszú időn keresztül tartott, momentán egészen a következő tavaszig, mikor leléptem az iskolából. Miután hazaköltöztem, ismét elkezdtem alkotni, és bár a rengeteg munka miatt nincs már annyi időm, mint gimnazista koromban, azért mindig van pár órám, ami idő alatt megírok pár oldalt.
A publikálást azonban beszüntettem, aminek az oka igen egyszerű; míg össze nem gyűlik egy bizonyos oldalszám, addig feleslegesnek tartom, hogy bármit is kitegyek, mert nem egyszer lenne, hogy hosszú szünetet kellene tartanom.