Bevallom, hogy nagyon nagy félelemmel vettem a kezembe ezt a könyvet, aminek az oka egészen egyszerűen a kiadó volt az oka. Ugyanis a Vörös Pöttyös könyvek leginkább nem is titkolt módon a tiniknek szóltak, és bár pár éve még szívesen elolvastam a finomkodó, kis aranyos fantasy műveket, mostanra már úgy érzem, hogy kinőttem belőlük. De olyan sokan ajánlották, hogy jó, érdemes elolvasni, nem fogok benne csalódni, hogy végül a kevés időm ellenére rászántam magam.

A témája egészen különleges, hiszen egy olyan lányról szó, aki időutazó gént örökölt. Úgy hitték, hogy majd az unokatestvére lesz az, aki képes lesz utazni a múltba, és a küldetés valamint a titok részévé válik, de mindenki nagy meglepetésére Gwendolyn temporált, nem pedig Charlotte. Így neki kell befejeznie a küldetést, amit egyelőre sűrű homály fed még az első könyv elolvasása után is. Társául ott van Gideon (Igen, ezen a neven én is jót mosolyogtam), aki szintén időutazó, és nem mellesleg eléggé arrogáns egy alak.
Érdekes rész, ahol Suzyről és Paulról halhatunk, ugyanis ők ketten az időutazó gép segítségével -  amivel tudják szabályozni a utazás idejét, hogy melyik évbe ugorjanak - elszöktek a múltba, és nem akarnak a küldetés részévé válni, mert szerintük mindenki agymosáson ment keresztül, és valójában, ha a kör bezárul és mind a 12 időutazó vérét megszerzik, akkor abból csak kár származhat. Valami azt súgja, hogy bár őket tűntetik fel feketebáránynak, valójában nekik van igazuk és ők állnak a jó oldalon.
Megismerkedhetünk még pár alakkal a múltból, akik majd a következő két kötetben fontos szerepet fognak játszani, de egyelőre egyikük sem hagyott semmi maradandót az első részben.

Érdekes volt látni, ahogy Gideon és Gwendolyn kapcsolata alakult, hiszen bár eleinte ellenszenvesek voltak egymásnak, később egyre inkább nyílvánvalóvá vált, hogy szimpatizálnak is egymással, és a legvégén még egy csókig is eljutunk. Gwen az egyik időutazása során látta magát és Gideont régebbről, aminek az okára még nem derült fény, de nagyon felcsigázott, hogy miért láthatta magukat.

Hamar rájöttem, hogy csalódást okoz majd a könyv, no de nem rosszat, hanem kifejezetten kellemeset. Az írónő stílusa könnyed, nem túl részletező, humoros és remekül építi fel a párbeszédeket. Sosem volt olyna pillanat, amikor azt mondtam, hogy leteszem a könyvet, ha lett volna elég időm, akkor egyhuzamban kiolvastam volna az egészet, nem pedig napok alatt. Noha a főszereplő számomra nem túl szimpatikus, már-már butácskának tűnik, ami betudható persze annak, hogy csak 16 és fél éves. Talán emiatt van bennem egy olyan érzés, hogy igen, ez leginkább a tiniket érdeklő könyv, de ezeket az érzéseimet hamar félre tudtam tenni, és az eseményekre összpontosítottam.

Így a könyv abszolút meglepetést okozott számomra, nem számítottam egy ilyen kellemes ksi történetre, ami olvastatja magát és alig győződ kivárni, hogy még több titok, még több részlet kiderüljön. Már szinte természetes, hogy megszereztem a második részét is, és perceken belül olvasni is fogom.

A regényből egyébként film is készült, és már adják a mozikban. Egyelőre nincs hír róla, hogy nálunk is lehet-e majd nézni, de én nagyon remélem, hogy igen.

Ami tetszett: Minden, az egész történet.

Ami nem tetszett: Néha Gwendolyn viselkedése, a gróf. Ja, és a borító borzalmas. A kiadó ritkán adja ki eredeti borítóval, most se kellett volna törniük magát ezért.

Osztályzat: 5