Mondhatni Simone Elkeles nagyon magasra tette a lécet a Tökéletes kémiával, hiszen az a regény az elejétől kezdve a végéig tele volt valódi kémiával, izzott a szenvedély, brilliánsan írta le az érzelmeket, és nagyon jól építette fel a kapcsolatokat.

Igazából benne volt minden abban a könyvben, amit ebből hiányoltam.

Amikor megtaláltam ennek a könyvnek a magyar rajongói fordítását, egy percig se haboztam, és neki álltam falni az oldalakat. Ami rögtön feltűnt, és kezdett zavarni, az a történet összecsapottsága, és hogy túl gyorsan történnek meg az események. Ha már valaki két főszereplő szeméből írja le a történetet, akkor jobb lenne, ha jobban kifejtené mind a kettejük érzelmét, hogy hogyan éreznek a dologgal kapcsolatban. Nos, meglehetősen keserűen állapítottam meg, hogy itt csak rohan előre a történet, és nem kelt fel bennem semmilyen érzéseket.

Először is ott van Maggie. Autóbaleset után rokkant marad, illetőleg eléggé sánta a lábára. Igen, nagyon sajnáljuk. Ahogy ő kifejezetten sajnáltatja magát. Oké-oké, tényleg szörnyűség, ami vele történt, de igazából nem úgy tűnik, hogy nagyon közdene azért, hogy jobbra forduljon az állapota. Azért, mert kigúnyolták a suliban, arról ő is tehet. Egy pillanatra se áll ki magáért, csak mélyen sajnáltatja magát. És az egyetlen megoldásnak azt tartja, ha elrepül egy idegen földre, momentán Spanyolországba.

Ás ha már itt tartunk! Lehetséges, hogy bennem van a hiba, de ha ne adj isten, velem történne valami baleset, ami után esetleg sánta maradnék, akkor a legkevésbé sem vágynék olyan földre, ahol senkit sem ismerek, vagy ahol tudom, nem nagyon fognak nekem segíteni, Az írónő mellélőtt ugybnais az országválasztással, mert a spanyolokat ismerem, és bár én szeretem őket, de nem túl udvariasak. Bár belegondolva senki sem segítene egy szerencsétlen külföldi lányon, senki sem lenne anyja helyett anyja.

Na és még ott van Caleb is, aki egy pillanatra nem lopta be magát a szívembe. Hülye gondolatai voltak, jobb lett volna, ha ennyi erőből csak Maggie szeméből ródik a történet, no nem mintha sokkal jobban kedveltem volna. Caleb nagyon próbálta eljátszanio a hős szerepét, amiért a húga helyett magára vállalta a felelősséget, hogy ő ütötte el Maggie-t, és ő ment börtönbe. Most komolyan; mennyi ennek a realitásértéke?

A két szereplő közötti szerelem nekem túl hirtelennek tűnt, és nem sok előjelét véltem felfedezni. Volt néhány logikátlan gondolatmenet, de még ez aggasztott a legkevésbé.

Hogy a könyv jó oldaláról is beszéljek egy kicsit, végülis nem hagytam abba, hanem elolvastam. Pedig ha nagyon nem tetszik egy történet, akkor minden szívfájdalom nélkül befejezem, de valamennyire olvastatta magát a történet, és azért az tényleg nagy csavar volt, hogy az igazi bűnős Caleb húga volt, aki egyben Maggie legjobb barátnője is volt. Pontosabban én semmiképpen sem számítottam erre a fordulatra.

A könyv lezárása elég rossz lett, amikor végeztem vele, nem is tudtam, hogy van folytatása. Pedig van. El fogom olvasni, mert kíváncsi vagyok a történet végére, és remélem, hogy megértem a Maggie és Caleb közötti szerelmet, de az biztos, hogy most jobb könyvek vannak a várólistámon.

Összességében én nem fogok senkit sem lebeszélni a könyv elolvasásáról, ha egy idegen szerzőtől olvastam volna, kkor valószínűleg jobban tetszett volna, de így marha magasak voltak az elvárásaim, amik természetesen ennek megfelelően nem valósultak meg. De nem adom fel, a következő könyvem is Elkeles egyik könyve lesz.
 

Ami tetszett: Nem sok ilyen volt, talán az a bizonyos csavar, és hogy Caleb megvédte Maggie-t

Ami nem tetszett: Na ige, annál több. Kis túlzással maga a könyv, de inkább maradjunk annyiban, amit fent megemlítettem.

Osztályzat: 3 - jóindulattal

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés