Mint a legtöbb tinédzsernek, nekem is voltak sötétebb korszakaim, amikor a saját démonjaimmal kellett megküzdenem. Egy ilyen hullámvölgyben kaptam kézbe ezt a könyvet, és őszintén mondom, hogy segített nekem.

A történet lebilincselő, a könyv stílusa igazán egyedi, nagyon jól ír az írónő, egyedül a mennyiségével van gondom, ugyanis meglehetősen soványka kis könyv. De komolyan úgy van megírva, hogy tökéletesen belelássunk a főszereplő, Melinda fejében, és vele együtt átéljük a szenvedését.

Melinda első osztályos a gimiben, de az általános után nagyon megváltozott. A barátai úgy fordultak el tőle, hogy fogalmuk sincs, hogy mi történhetett vele, csak azért nehezteltek rá, mert nyáron az egyik házibulin kihívta a rendőrséget. De fogalmuk sem volt róla, hogy mért. Megismerjük Melinde sötét lelkét, és annyira tele van fájdalommal szegény lány, hogy az ember gyomra már összeszorul. Teljesen magába zárkózott, nem beszélt a szüleivel sem, teljesen leromlott az átlaga. Az ajkait rágja folyton, hogy így csökkentse a lelki kínjai. Aztán az iskolában megismerkedik a rajztanárral, aki arra kéri őt, hogy az év folyamán minden órán fákkal foglalkozzon. Rajzoljon, fessen fát. Csakhogy a fái hűen tüközik a lelkét: halottak. Melinda közben szörnyű ténnyel szembesül: egy fiú, akit nem bír elviselni, akitől jobban fél, mint bárki mástól ugyanoda jár, ráadásul éppen a volt legjobb barátnőjével randizgat. Természetesen Melinda elkezd rajta filozni, hogy ha vele megtette, akkor a barátnőjével is megteheti. A fiú ugyanis megerőszakolta őt azon az éjjelen, amikor kihívta a rendőrséget. Csakhogy később Melinda hazamenekült.
Melindának döntenie kell: figyelmezteti a barátnőjét vagy homokba dugja a fejét, és éli tovább magányosan a napjait. Vajon képes lesz ismét normális emberi életre?

A regényt megrázó volt elolvasni, bizony volt olyan rész, amit megkönnyeztem. A könyvet néhány nappal később megnéztem filmen is. Kristen Stewart játszotta Melindát, és a film címe Beszélj! Hűen tükrözi a könyv hangulatát, ezt is nyugodta merem ajánlani. Bár a végével nem vagyok teljesen elégedett, kicsit nekem túlságosan is elsietettnek tűnik. Meg hogy őszinte legyek; Kristen nem tartozik a kedvenceim közé.

A regény sajnos tényleg túlságosan valós: nap, mint nap történik ilyesmi, és sajnos egészen biztos előfordul ilyen a környezetünkben, csak mi nem vesszük észre, mert vagy elzárkozunk a gondterhelt emberektől, vagy csak nem vesszük szimplán észre, hogy mennyire megváltoztak. Saját magamon tapasztaltam, hogy mennyire törékeny tud lenni a barátság és néha az ember mennyire nem támaszkodhat semmire, de mint azt a végén Melinda is megteszi, végül mindent helyre lehet hozni. (Vagy legalábbis új kapcsolatokat kiépíteni.)

Ami tetszett: Nem tudom pontosan megfogalmazni, de valami nagyon átjött ebből a könyvből, ami teljesen magával ragadott

Ami nem tetszett: Néha tényleg olyan mélyre süllyedtünk Melindával, hogy az szinte már fájt.

Osztályzat: 5

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés