Mint m�r eml�tettem, visszamentem dolgozni p�nzt�rba. Ez a  biztos, �s mi�ta emelt�k a b�r�nket, fizet�snek sem olyan rossz. Nem szeretem, de egyel�re nem v�logathatok. Nem b�rom a t�tlens�get, hogy nem csin�lok semmit.
Nos, dolgozni a v�ros legnagyobb hipermarket�ben azt jelenti, hogy nem v�logathatod meg, hogy kik fizetnek n�lad. Miut�n egy h�nap alatt szinte minden ismer�s�mmel �sszefutottam, �gy tudtam, hogy nem tudom �t sem elker�lni. H�t nem is siker�lt. Egy nap h�j�n pontosan 4 h�nap ut�n l�ttam �t �jra viszont. N�lam fizetett.
Megvan a magam szok�sa, hogy munka k�zben annyira robotszer� �llapotba tudok ker�lni, hogy kiz�rom a k�lvil�got, �gy nem szoktam figyelni, hogy ki �ll a soromban. �t is csak akkor vettem �szre, amikor � k�vetkezett. Az �rz�s le�rhatatlan volt.... Azonnal felismertem... �s mi a legrosszabb? Hogy fogalmam sem volt r�la, hogy � felismert-e engem.... K�sz�nt, k�sz�ntem, megk�rdeztem azokat, amiket meg kellett.... �s ennyi. Ennyi! Fizetett �s elment. K�zben v�gig azt mondogattam magamban, hogy kib�rom. Az �sszes v�r a fejembe tolult, �s rohadtul oda kellett figyelnem, hogy ne remegjen a kezem. Moment�n att�l f�ltem legjobban, hogy el�julok.
Ok�, elment. Nekem meg m�g k�t �r�m vissza volt a m�szakomb�l. �letem legrosszabb k�t �r�ja volt. Vigyorogtam mindenkire �s pr�b�ltam nem remegni, vagy arra fogni, hogy milyen hideg van, de �n m�r tot�l k�sz voltam. Egyszer�en nem akartam elhinni hogy k�pes volt n�lam fizetni, �s �gy tenni, mintha nem ismert fel. Vagy t�nyleg nem... Nem tudom...
Este m�g nevet�g�rcs�t kaptam, amikor az egyik lak�t�rsamat felh�vtam, �s el�js�goltam neki, de az�ta nem vagyok a legjobb �llapotomban - finoman sz�lva.
Hogy mi a legrosszabb? Mi�ta elt�nt az �letemb�l, nem tudtam olvasni �s nem tudtam �rni sem. Est�nk�nt csak �gy tudtam nagy szenved�sek �r�n elaludni, hogy el�tte sz�keres�t j�tszottam, ami kikapcsolta az agyam. De p�r napja, �gy kar�csony �ta �gy �reztem, hogy egy kicsit jobban vagyok. Voltak �jszak�k, amiket v�gig tudtam aludni, n�h�ny napja �jra neki�lltam �rni �s volt egy koll�g�m, aki fel� el�gg� nyitottam, mert kedves, aranyos sr�c �s mindig j�kat besz�lgett�nk.
�s ekkor j�tt �. Mire t�ll�ptem volna rajta... �s megint nem tudok aludni, sem �rni... Csak � j�r a fejemben. Olyan ez, mint valami �tok... �s ez mindig �gy volt. Ha r�gen, valakin t�l akartam l�pni, akkor tuti, hogy megjelent �s megint szarul voltam. Csak �gy �rzem, hogy akkor semmis�g volt az az �rz�s ahhoz k�pest, amit most �rzek.
Nem tudom, hogy hogyan fogok innen fel�llni.
Siker�lt beismernem magamnak, hogy n�ha el�gg� depresszi�s tudok lenni, �s eld�nt�ttem, hogy jobb sz�nben l�tom a vil�got. Erre j�tt �, �s minden sokkal rosszabb... Folyamatosna azon agyalok, hogy mi�rt viselkedett �gy, mi�rt �ppen n�lam fizetett vagy hogy kellett-e volna mondanom neki valamit, �s ha igen, akkor mit?
Ut�lom most ezt a helyzetet. Nagyon.