Halihó!
Nos, akkor először kezdeném azzal, ami friss: az olvasónaplóba felkerült a véleményem Richelle Mead Vérvonal című könyvről. Megpróbáltam megírni a Sötét ötven árnyalatáról is a véleményemet, hiszen több mint két hete most már, hogy kiolvastam, de még mindig annyira kavarog bennem a történet.:) Ami egyébként jó.
Nos, de akkor egy kis összegzés, hogy miért voltam távol, hiszen tényleg régen írtam bejegyzést.  Elvégre még mindig dolgozok, tanulok és itthon is rengeteg dolgom van. Ráadásul azt vettem észre magamon, ha haza is érek, sokkal szívesebben kezdek el egy sorozatot nézni, mint felmenni a netre vagy írni. Tény, hogy eléggé kimerült vagyok, és számomra az őszi szünet sem lesz éppen leányálom, de nagyon bízom benne, hogy végre be tudom majd mutatni a művemet.

Miért van az, hogy két szék között mindig a padlóra esek?
Az történt ugyanis, hogy ugyebár írom a két történetet, főként azt, amiről az előző bejegyzéseben betettem a tartalmát, meg a Jéghideg játszmát is, amiről korábban írtam. Igazából írom mind a kettőt, de nem merek velük semmit sem kezdeni. Nem merem feltölteni. Már nagyon régen töltöttem fel valamit is a netre, és hiába szerették őket, az már nagyon régen volt. Már nem bízom magamban annyira.
Ráadásul Az utolsó kívánság szerintem túl komoly témát dolgoz fel ahhoz, hogy azt bárkinek a gyomra is bevegye, mert lássuk be, manapság a könnyedebb témák vannak előnyben.

Hannát kísérti a múltja; habár egy halálos betegség kívül-belül megváltoztatta őt, mégsem tud elszakadni teljesen a partikirálynő énjétől, aki mindenkit úgy mozgathat, mint egy bábot. Pedig élete hátralevő részére nem féktelen bulikat, összetört szíveket, meggyalázott diákokat kíván magának, hanem szeretné jóvátenni a leggonoszabb bűneit is.
De vajon mindenki hajlandó lesz megbocsátani az egykori zsarnoknak vagy örömmel fogják végignézni a haláltusáját? Vajon sikerül rendbe hoznia az édesanyja életét, akinek a munkáján kívül semmi sem számít? Vagy sikerült érzelmeket csiholnia Rafaelbe, aki a tulajdon lányát is koloncnak tartja?
Az idő sürget. Mindösszesen néhány hónapja maradt, hogy úgy távozzon el, hogy tiszta lehessen a lelkiismerete, de vannak, akik keresztülhúzzák a számítását és egy féltékeny, őrült asszonnyal is meg kell birkóznia.

Halihó!

Ezúttal két könyvértékelést írtam el. E L James legendás könyvéhez, A szürke ötven árnyalatához, valamint Simone Elkeles Leaving Paradise-ához készítettem cikket, amit természetesen az olvasónaplón belül olvashattok majd el.
Hamarosan kivégzem A sötét ötven árnyalatát is. Úgy döntöttem, hogy ezentúl csak azokat a könyveket rakom fel cikkel, amiket frissen olvastam ki, mert pl. ha egy könyvet két éve olvastam el, arról már nem tudnék frissen cikket írni, hiszen nem tudom felidézni pontosan, hogy milyen érzéseket váltott ki bennem.
Ma szeretném feltenni az új könyvemből a tartalmat, jelenleg azt szerkesztgetem, valamint hamarosan szeretném a designt is leváltani.

Halihó!

Na jó, elismerem, hogy kiszámíthatatlan vagyok, de nagyon durva módon.:) Pontosabban nem terveztem ezt az újabb kihagyást, de hát így alakult. Igen, megint dolgoztam, plusz suli, szóval talán meg lehet érteni. Ha meg itthon is voltam, valahogy nem volt kedvem netezni, inkább kiélveztem a szabadnapomat. Ami mondjuk tegnap volt.:)
Nem sok mindne történt azóta, így erre időt nem szeretnék fecsérelni, helyette nekiállok egy kicsit frissíteni az oldalt.