Nos, akkor végre kijelenthetem: vizsgaidőszak sikeresen letudva.:) nem buktam semmiből, minden sikerült elsőre ééés kettesből is csak egy van. De persze azért ez nem véletlen, mert készültem is elég sokat. Sokkal-sokkal többet, mint az egyetem alatt. Jó, volt olyan vizsga, amikor lehetett egy kis nem megengedett segédletet használni, de összességében megérdemeltek a jegyeim.
Sajnálom, hogy az elmúlt hetekben olyan nehezen viseltem a terheket, és még a szoksásosnál is elviselhetetlenebb voltam, kicsit megártott a sok teher.
Remélem, most szép lassan minden visszaáll a régi kerékvágásba, és talán munkám is lesz hamarosan a suli mellett. Addig is mit tervezek? Természetesen továbbra is folytatni szeretném néhány regény-ötletemet, de már nem merek semmit sem ígérni.

Halihó!
Ismét jelentkezem, noha alighanem lenne jobb dolgom is, mint gép előtt ülni. Igen, még mindig vizsgaidőszak. Tudniillik, amikor én erre a szakra jelentkeztem, azt hittem, munka mellett simán tudom csinálni, nem lesz hatással a tanulmányaimra. Nem dolgozom már egy ideje, mióta utoljára írtam, tanulok ezerrel, de mégis megbukok! WTF? Ja, mert van két napon felkészülni a vizsgákra, hiszen ennyi időt kapunk kettő között. Ja igen, és hogy akkor mért nem tanultam már decemberben rá? Volt 165 órám a melóban, a karácsonyt leszámítva volt két szabadnapom. Kicsit nehezen ment volna. Persze, én vállaltam magam túl, de most nem is tudom, hogy hol lennék, ha nem dolgoztam volna annyit.
Szóval, ami biztos, hogy marketingből buktam ma. Szerdán van még egy rendes vizsgám, csütörtökön pótvizsga, és megszabadultam a vizsgáimtól, ha minden igaz.:) Persze, erősen kérdéses, hogy sikerülni fog-e a csütörtöki pót, mert szóbeli lesz, de azért bízom a legjobbakban.
Utána reménykedem benne, hogy vissza tudok lassan állni a munkába is, már ha kellünk egyáltalán. Valamint jövőhéttől már kezdődik is a második félév. Fura, de várom. Igazából nagyon kedvelem a társaságot, és talán ebben a félévben nem az lesz, hogy bemegyek órákra, és mindegyiken elalszom. Ööö... vagy ez egy elhamarkodott kijeelntés volt? Meglátjuk.:)
De amint végzem a vizsgákkal, beindul az élet. Februárban teljesül az egyik vágyam, és egészen a  végéig ott lehet az egyik kedvenc együttesem, a Paddy and the Rats koncertjén. Igen, már voltam megnézni a srácokat, de nem vagyok túl büszke arra az estére, hiszen egyéb okok miatt előbb el kellett jönnünk szerény kis társaságunkkal. Mondhatni az alkohol kiütött minket.
Márciusban a másik kedvenc együttesem fog nálunk koncertezni, a Kárpátia. De az még messze van.:( A kettő közül nem tudok dönteni, hogy melyiket várom a jobban.:))) Mindkettőt imádom.
Addig is itt van a Patkányoktól az aktuális kedvencem. Kétlem, hogy lenne ember, akinek ez nem tetszene.;)
 

Három napig ismét elmondhattam magamról, hogy nem vagyok munkanélküli, ugyanis a hétvégéáre visszahívtak minket. Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy ekkora kedvvel még sosem mentem el dolgozni.Amíg itthon voltam olyan haszontalannak éreztem magam, habár kellett volna a munka helyett tanulnom, de tudtam, abból jövő hónapban nem fogok egy fillért se kapni.
Nos, azért nem mondom, hogy teljesen rendben volt a munka, ugyanis elkaptam egy hasmenésen járványt, ami tegnap óta kínoz engem. Ráadásul álmos is vagyok, hazaértem, neki álltam tanulni, rá két percre már alszom. Holnap pedig írok majd turizmus földrajzból. Hm... Jó ettől még annyira nem is félek, de aztán jön majd egy sokkal rosszabb vizsga szerdán, majd pénteken és hétfőn.
Úgyhogy elkél a biztatás!:)
Vizsgaidőszak után meg majd több szabadidőm lesz, így tudok majd írni, olvasni, hiszen hiába kezdődik majd  asuli, az eleje úgy is lazább lesz. Szóval alig várom.

Halihó!
Ma volt egy döbbenetes beszélgetésem! Ugyebár elkezdődött a vizsgaidőszak, és reggel bementem a városba. Egy faluval arrébb felszállt egy fiatal nő, és leült hozzám. Nagyon sápadt volt, és ahogy közlekedett, láttam rajta, hogy szédül. Mivel volt bennem annyi emberi érzés, megkérdeztem, hogy rosszul van-e. Mondta igen, mert nem olyan régen műtötték rákkal, és kemot kap. Persze, nagyon megsajnáltam, majd elmesélte, hogy mivel beteg, táppézen van, de az nem elég a hitelek fedezésére, ezért kitették a lakásából, ezért most mindig egy ismerősénél húzza meg magát. Ettől még inkább elszörnyedtem, majd belegondolva a napi hírekbe, amiket innen-onnan hall az ember, be kellett látnom, hogy sajnos egyáltalán nem egyedi az esete. Rengeteg ilyen vagy hasonló történetet hall az ember. És nem is ez volt az első eset, amikor szembesültem egy ember nyomorával, mert voltak ennél durvább sztorik is, de azért ilyenkor mindig elgondolkodok, hogy hogy a francba történhet ez meg? Egy ember, aki a betegsége előtt jól megélt (legalábbis kijött a pénzéből, ahogy ő fogalmazott), majd jön egy olyan dolog, amiről nem tehet, és az utcára kerül. Szörnyen undorító, hogy manapság a pénzen kívül semmi sem számít, még egy emberi élet sem...
Mindegy, ma amúgy sem volt fényes napom. Fél várost keresztül gyalogoltam a vizsga után (ami egyébként biztosan ötös lesz:) ), és nem kaptam semmit, amit kerestem. Bementem a munkahelyemre is, ahova legközelebb csak márciusban kell mennem, és hát eléggé rossz érzés volt. Most a vizsgáim miatt cirka 2 hétig nem érnék rá amúgy sem, de utána jól jönne valami átmenetileg, mert hát na... Egyrészről itthonra kell besegítenem, másészről vannak számláim, harmadrészről pedig erre-arra hívogatnak barátaim, és kénytelen vagyok mindenkit visszautasítani... Szóval most így elég nehéz, bár ne ebben a retek városnak a közelébe laknék...
Ja igen, és szörnyen másnapos vagyok, hála annak, hogy a sok eszemmel vizsga előtt neki álltam iszogatni...

Halihó!
No igen, még élek, bár hozzátenném, hogy alig. Iszonyatosan röstellem, hogy így elhanyagoltam az oldalt, de enyhe túlzás, hogy nem volt rá időm. Hiszen decemberben van nálunk a nagyüzem, nem egyszer dolgoztam 12-14 órát naponta, és szabadnapom sem volt, csak ugyebár karáécsonykor, amit végig is aludtam. nem akarok panaszkodni, de még eléggé ki vagyok, és akkor a nyakamon a vizsgaidőszak, még van 6 vizsgám. De remélem, sikerülni fog mindegyik. Most ebben a hónapban várhatóan nem kell dolgoznom, pontosabban úgy néz ki, nem kellünk diákok... Ami eléggé érzékenyen érint, hiszen itthonra adtam majdnem minden pénzemet, amit megkerestem. De nem baj.
No, de tényleg ennyit a kesergésről.
Remélem, senki sem bulizta szét magát tegnap este. Én nagyon jól éreztem magam, egy barátnőmmel illetve a családjával töltöttem a szilveszter estét. Nem is kívánhattam volna jobb szilvesztert. Mindketten fáradtak voltunk, ilyen lazulós, beszélgetős estére vágytunk.
Az új évben meg kívánok mindenkinek rengeteg szerencsét, sok sikert, nagy kalandokat és persze kívánom, hogy mindenki legyen nagyon-nagyon boldog.:P