Eddig nem igazán voltam az a karácsonyos ember. Nem rajongtam érte, nem láttam az értelmét. Most, hogy a saját lábamon állok, a rokonokat elvétve látom csak és az érzéseket sokkal mélyebben élem meg, már másként látom a dolgokat. Már nem egy tucatünnep, hanem tényleg a szeretet ünnepe. Az ünnep, amikor valóban azalatt a három nap alatt összeül a teljes család. Olyanokkal is találkozok, akikkel máskor nincs rá lehetőségem.
És elkezdtem tényleg érezni a karácsonyt. Szeretem a hangulatát, szeretem a csili-vili díszeket.
Idén egy bécsi adventi úttal lepem meg a szerelmemet a születésnapja alkalmából, amely már a karácsonyról is szólni fog. Szeretem Bécset, már kétszer jártam ott, és szeretném, ha a párom is látná, hogy mi az, amit olyan fantasztikusnak találok abban a városban. Úgyhogy kevesebb, mint 3 hónap és mehetünk. :)
Addig az tthonomat varázsolom karácsonyi hangulatba, remélem úgy fog sikerülni, ahogy elterveztem.

Ez a hely régen a nehéz időkben egy aféle mentsváram volt. Ahol teljesen őszinte lehettem.
Most is szeretnék az lenni.
Mert nehéz időket élek meg.
De kezdjük az elejéről.
Régen nagyon magányos voltam, amikor egyedül töltöttem az éveket. Nem azt mondom, hogy kétségbeesetten vágytam valakire, aki az életem szerves része lehet, de nem bántam volna, ha ahamarabb jött volna a szőke hercegem. Több mint egy hónapja végül berobbant az életembe. Voltak viszályok közöttünk, hiszen két ellentétes személyiség vagyunk. Ő türelmes, megfontolt, én pedig olyan vagyok, mint egy hurrikán, aki nagyokat tud tombolni.
De összecsiszolodtunk.
És ő lett a mindenem.
A baráti társaságom lassan darabjaira hullott, mert mindenkit másfelé sodort az élet. De nem szomorkodtam ez miatt sokáig, mert egyre jobban belékapaszkodtam. Akire mindig számíthatok, aki egy igazi sziklafal az életemben.
De a sziklafal egy pár hónapja már omladozni kezdett. Hevesebbnél hevesebb viták törtek ki minden egyes nap. Nem egyszer eljutottunk odáig, hogy akkor befejezzük. Ilyenkor mindig kétségbeestem, hiszen nekem ő jelenti a világot. A gondolat, hogy elveszíthetem, megbénított. Depressziós lettem, minden egyes nap egy szenvedés volt a számomra nulla életkedvvel. Ki akartam menekülni a világból, csupán a kutyám és a munkám létezett. A többi idő csak a szenvedésről szólt.
Dönteni kellett.
Döntöttünk.
Nem, nem fogunk szétmenni, bá a jövőről elképzelt képünk különbözik, ahogy az életfelfogásunk is. De a köztünk lévő kötelék olyan erős, hogy azt a legnagyobb veszekedés sem tudta szétcincálni. Úgyhogy együtt folytatjuk.
Olyannyira együtt, hogyha minden összejön, jövőre építkezni kezdünk. De nem akarok ennyire előre szaladni, csak úgy érzem, hogy most szükségem volt ezt kiírni magamból. Örülök, hogy ő a párom, az életem értelme. Minden nehézség ellenére szeretem őt.

Nos, a párommal közös háztartásunk újabb bővvel gyarapodott; Jennyvel. Mint ahogy korábban megírtam, szerettünk volna egy kutyát venni. Nagyon sokat mérlegeltük a helyzetet, végül letettünk a kutyatartásról, mert a tulajdonos sem nagyon támogatta az ötletünket. Aztán volt egy kósza ötletem, hogy akkor tartsunk macskát. Szeptember végén ki is mentünk a vásárba, hogy elhozzunk egyet, de végül egy kutyával jöttünk haza. :) A sok nehézség ellenére a lehető legjobb döntés volt, hiszen azóta ő az én második szerelmem és egy nagyon különleges kapcsolat alakult ki közöttünk.
Az a helyzet, hogy nagyon rossz sorsa volt az én drágámnak, mert borzasztóan fél mindenkitől és mindentől. Az első pár nap nagyon nehéz volt. Még szerencse, hogy két hétig itthon voltam vele szabadságon, más különben nagyon nehezen szokott volna be. Így is folyamatosan vele kellett lenni. Mostanra már javult valamelyest a helyzet, de még nagyon sok munka áll előttünk. Ennek ellenére csak még boldogabb vagyok, hogy őt választottam.

Már nagyon régóta használom az ebayt, onnan szoktam telefontokokat, ékszereket rendelni magamnak. Csak pár hete bukkantam rá a wishre egy ismerősöm által, és félve rendeltem onnan, de pozitív csalódás ért.
Előzetesen hallottam már negatív kritikákat a wishről, hogy a ruháknak rossz a minősége, mérete, így nem is gondolkoztam azon, hogy onnan rendeljek ruhát. Nem is szeretek neten rendelni, ahhoz nekem látni kell. De számtalan egyéb dolgot lehet onnan rendelni. Én például hetek óta szedegetem össze azokat a dolgokt, amik kellenek a kutyatartáshoz. Rendeltem pórázt, etetőtálkát, szájkosarat, játékokat. Ezek közül néhány meg is érekezett már, és nagyon meg vagyok elégedve a minőségükkel. Eleinte csak 1-2 darabot rendeltem, mert biztos voltam benne, hogy rosszak lesznek. De nem, elég masszívak és nem mellesleg sokkal olcsóbbak, mintha szaküzletben venném, pedig ugyanaz a minőség.
Rengeteg sok konyhai eszköz van még, amikkel szemezek és a későbbiek során meg is fogom majd őket rendelni. Csak most elsősorban a kutyának szeretnék minél több játékot, kiegészítőt összeszedni.
Nagyon tiszta, átlátható oldal. A postaköltség az olcsó termékeknél elég korrekt, a drágábbaknál viszont már szerintem nem éri meg rendelni. A magyar nyelvért külön piros pont, bár én megértem angolul is, de sokan nem.
Nem mondom, hogy sokkal jobb, mint az ebay, és onnan már nem rendelek. Inkább azt mondom, hogy érdemes egy keresett terméket mindkét oldalon megnézni. Valamelyik itt olcsóbb, valamelyik meg ott. De tény, hogy itt minden olcsóbb majdnem, mint a boltokban.

Összefutottam egy régi ismerősömmel egyik nap, és mivel évek óta nem láttuk egymást, váltottunk néhány szót. Szóba került természetesen az is, hogy ki hol dolgozik. Én még mindig az egyik multicégnél dolgozok árufeltöltőként, míg ő valamelyik neves cégnél dolgozik irodában. Egyből leszólt, hogy nem gondolta volna, hogy én itt le fogok ragadni.
Nos, az a helyzet, hogy nem ragadtam le. Számtalanszor eszembe jutott, hogy beadom a felmondásomat, és keresek egy másik munkahelyet, de mégsem tettem meg. Helyette osztottam-szoroztam higgadt fejjel. Ugyanis a fizetésünk megfelel a nagy átlagnak, ennél jobban fizető munkát nem igen lehet itt találni (oké, világi viszonylatban nagyon szar a fizetés). E mellé jön az, hogy én minden vásárlásnál kapok dolgozói kedvezményt és nagyon sok mindent féláron vagy még annál is jobb áron tudok megvenni. Így minden hónapban kijövök a pénzemből, és csak néha támadnak nehézségeim. Ahhoz, hogy ezt a színvonalat fenntartsam, kellene keresnem egy olyan állást, ahol 140 körül fizetnek. Hát, nem igen lehetséges. Úgyhogy ezt így mérlegelve inkább maradtam a fenekemen. Mivel nagyon pedzegetik a cég kivonulását és mint tudjuk, nem zörög a haraszt, éppen ezért úgy sem fogok éveket eltölteni itt. De addig is nem stresszelek ezen. Szóval nem azt mondom, hogy elégedett vagyok a fizetésemmel, de nem panaszkodok.
Ami az ismerősömet illeti: körülbelül 80-at kap minden hónapban. Nem jön ki a pénzéből, el van adósodva, a főbérlőjének lóg 3 havi lakbérrel. Meg ilyen apróságok. Esélye sincs arra, hogy feljebb léptessék ha mégis az sem fizet jobban. Szóval összegezve én vagyok a rossz, mert egy multinál gályázok olyan bérért, amiből meg tudok élni, míg ő a szakmájában dolgozik minimálbérért. Oké. :D
Utálom az ilyen beskatulyázásokat, hogy ha neked valami nem jön össze, akkor már sikertelen vagy. Én nem érzem magam annak. Egy olyan munkám van, amit ha nem is szeretek annyira, de tudom, hogy ezerszer rosszabb is lehetne. Például én biztos, hogy nem ülnék meg egy irodában papírok felett gubbasztva. Ha véget ért a munkaidőm, akkor csak a szabadidőmre vagyok hajlandó koncentrálni, képtelen lennék még haza is vinni a munkát, ahogy sokan csinálják. Karrier? Nem, nem igazán mozgat, hogy én kiépítsek egy hatalmas karriert. Én is szeretnék jobban keresni, mint mindenki más, de ha lehetőségem lesz rá, bevállalok egy másodállást vagy kitalálok valamit. Attól, hogy nekem nincs igényem ilyesmire, még nem érzem magam kevesebbnek.