Nagyon hamar eltelt a január. nem is akarom gyarapítani a szavakat feleslegesen. Beszéljenek a tények. Január: -7 kg.
Nem, nem fogom azt mondani, hogy könnyű volt, mert különösen a vége felé már eléggé megszenvedtem a dolgot, és borzasztóan vágytam egy kis egészségtelen kajára, de kitartottam. Egyedül a tegnapi napom volt full tele bűnös kajákkal, de talán a szülinapomon megengedhettem ezt a luxust, mivel a párom finom sütikkel lepett meg.
Összességében, ha ajánlanom kellene az életmódváltást, én nyugodt szívvel ajánlanám mindenkinek, ugyanis lényegesen jobban érzem magam a bőrömben. Plusz a pénztárcámat is kímélem. Oké, az egészséges kaják többe kerülnek alapból, de nem költök feleslegesen csokira, chipsre, pékárura. Sokkal megfontoltabban vásárolok.
Ki kell emelnem azt is, hogy nagyon nagy szerencsém van, ugyanis a párom mindenben mellettem áll. Ő soha nem nyöstölt, hogy fogynom kellene, de amikor meg elhatároztam magam, akkor támogatott. Ugyanazokat az ételeket megeszi, amiket én. Nem szól egy rossz szót sem, amikor az asztalra mondjuk csak csirkemellett rakok zöldségekkel. Nagyon sokszor felajánlom neki, hogy készítek mást neki, de nem tart rá igényt, mert ő szereti ezeket az ételeket is. Szóval nagyon nagy szerencsém van, mert biztos vagyok benne, hogy a pasik 90%-a nem enné meg ezeket az ételeket.
Amúgy változatosan étkezem. Mindig keresgélek új recepteket. Ma például olyat készítettem, amit gyerekkoromban szívből rüheltem: kelbimbófőzeléket. És nagyon ízlett. Ez egy borzasztóan egyszerű kaja. Mivel ma alapból keveset ettem, tükortojás helyett virslit pirítottam meg karikákra szelve egy kis kókuszolajon, és azt kevertem hozzá.
Maga a főzelék receptje pedig tényleg pofonegyszerű.
Két kisebb fej vöröshagymát megpirítottam egy kis kókuszolajon. Hozzáöntöttem 5 gerezd reszelt fokhagymát, és azt is egy kicsit hozzásütöttem. Vettem két kisebb fej krumplit, megpucoltam, kisebb darabokra vágtam, és egy 450 grammos fagyasztott kelbimbóval együtt a hagymához adtam, addig öntöttem fel vízzel, hogy éppenhogy ellepje. Só, bors ízlés szerint. Én adtam hozzá egy teáskanál oregánot, egy csapzott kávéskanál őrölt kurkumát és ugyanennyi őrölt köményt. De én ezekkel úgy vagyok, hogy mindenki az ízlése szerint variálhatja. Ha lett volna itthon majoranna, akkor oregánó helyett azt tettem volna bele, mert én azt jobban kedvelem.
Körülbelül 20 percet főztem együtt, addig elkészítettem a rántást, majd összekevertem a főzelékkel.
Sokkal egészségesebb és számomra barátibb megoldást a főzeléket önmagával sűríteni úgy, hogy 3 db kelbimbót kiszedsz, botmixerrel elkevered, majd visszakevered hozzá. Én sajnos a botmixernek hiján vagyok, úgyhogy maradt az olajos rántás.
A főzelékhez meg tényleg kismillió dolgot el lehet készíteni. Anyám általában mindig egy kis pörköltet szokott főzni. Mivel én ezt a variációt az évek alatt eléggé meguntam, mással szoktam próbálkozni. Általában tükörtojást készítek hozzá, vagy főtt tojást. Ma nagyon megkívántam a baromfivirslit, úgyhogy azt ettem.
Ami még nagyon ízlett a múlt héten, az a csirkehúsleves volt aprólékokkal. Nem készítettem hozzá tésztát, helyette tele volt mindenféle zöldséggel: sárgarépával, gombával, petrezselyemmel, zellerrel és karalábéval. Alapjában véve el se tudtam volna képzelni a levest tészta nélkül, de így nem is hiányzott.

Életemben először mentem el táppénzre. Lázas vagyok, fáj mindenem, benáthásodtam. Szóval valami influentzaszerű dolog, de majd a doki többet mond holnap. Szóval ma csak fekszem, zenét hallgatok, filmet nézek. Ja, és nem eszek, mert a vírus szétcseszte a gyomromat is és ez a 3. nap, hogy alig tudok valamit megenni.
Mostanában előnyben részesírem az ilyen kis pörgős nótákat.

Jellemző rám, hogy eléggé szétszórt tudok lenni. Például elfelejtek saját magamról gondoskodni. Abszurd egy kicsit, de nem olyan ritka eset. Például nem gondolom ki, hogy mit is kellene ennem vacsorára vagy reggelire, és nem veszek semmit. És akkor ott állok korgó gyomorral vacsora időben, hogy mit is kellene ennem. Lévén, hogy este volt, nem akartam túl nagy dolgot enni, de emberesen éhes voltam. Natúr joghortut szoktam gyümölccsel leöntve enni a legtöbbször, de nem volt otthon joghurt, a kiwi pedig rettenetesen éretlen volt még. Összesékeltem egy kis fehérjét mandulaitallal, és azt fogyasztottam el, hogy azért el tudjak aludni. De előtte legalább ott álltam fél órát a kamra előtt, hátha eszembe jut valami okosság, de erre is csak a párom gondolt.
Na, akkor reggel ugyanez a dilemma. 5 előtt keltem fel. Szintén semmi itthon, főzőcskézni nincs időm nekiállni, mert rohanok dolgozni. Gyorsan bevágtam egy kávét, és éhgyomorral elindultam dolgozni, miközben magamban elszídtam saját magam minden idiótának. 10-kor már spuriztam szünetre, mert rosszul voltam már az éhségtől. Teljes kiörléső croissant meg cukor nélküli gyümölcscukor volt a menü, hogy egy kicsit helyre tegye a már valószínűleg béka segge alatt lévő cukromat. Oké, vissza dolgozni. Kaptam tőle lendületet, ami fél háromig kitartott. Utána bevásárlás. Búzacsíra, saláta, alma, csirkehús. Indulás haza. Itthon megint az üres hűtő fogadott, mert hát az aznap vett csirkém sajnos nem készült el magától útközben. Oké, nekiálltam főzni, ami 6-ra kész is lett, szóval az ebédem lett a vacsorám.
Szóval ma becsületesen ettem kétszer.
Ilyenkor tökön szúrnám magam. Már ha lenne. Na mindegy. Vagyis nem az. Elvégre nemhogy nem egészséges, de az én munkám mellett ez valódi kibaszás magammal. Fizikai munkát végzek, nehezeket emelek. El lehet képzelni mennyi erőm volt ma.
Tudom, hogy igaziból mitől vagyok ennyire szétszórt. Az a helyzet, hogy régen sokkal könnyebben megoldottam ezt a problémát. Éhes voltam? Ettem, amit csak megkívántam és a kezem ügyébe került. Még akkor is, amikor nem voltam éhes. Ettem unalmamban is. Mindent. Pékárut, csokit, chipset. Reggel munka előtt bevágtam két pékárut, ha éhes voltam, közben is. Szünetben is többnyire azt ettem, munka után meg jöhetett egy csoki vagy rudi. Itthon meg valami gyors kaját főztem, ami hamar megvan. Például tészta.
Na, szóval most nagyon nehéz megszokni, hogy mindig gondoskodni kell magamról, és nem csak lekapok valamit a polcról, amit éppen megkívánok.
Nagyon rossz éhesnek lenni, olyankor legszívesebben feladnám az egészet, de egy belső hang mindig figyelmeztet, hogy nem szabad.  Csak rendbe kell tennem magam. Mindig előre ki kell gondolnom, hogy mikor és mit eszek, és ez szerint vásárolni.
Ja igen, ma sem vettem joghurtot.

Próbálok egy kicsit gyakrabban írogatni, s mivel diétába fogtam, próbálom megosztani majd a tapasztalataimat. Próbálok receptekkel jönni, amiket én is elkészítettem. Azt sajnálom, hogy eddig nem csináltam a kajáimról fényképeket, mert úgy jobban tudnám bizonygatni, hogy finom és guszta kajákat eszek.
A diéta nem egyenlő a jó falatok nélkülözésével. Én korábban édesszájú voltam, s jelenleg is hetente egyszer készítek valami egészséges nassolni valót, mert így sokkal jobban ki lehet bírni.
Tegnap például fogtam négy darab almát, lereszeltem, adtam hozzá 150 g mákot, két felvert tojást, 50 g zablisztet, 2 teáskanál fahéjt, s édesítőszert ízlés szerint, majd bedobtam a sütőbe. A végeredmény isteni, s nagyon egészséges. El is nyammogtuk a párommal az egészet. A recept írt bele még aszalt gyümölcsöt is, de én nem preferálom, mert tele vannak cukorral. Múltkor nézegettem egy doboz aszalt szilvát, és majdnem dobtam egy hátast, amikor megláttam, hogy 100 g szilvában van 47 g cukor. Egyébként is jobban szeretem a friss gyümölcsöt, így meg pláne. :D
Előtte héten pedig hógolyót csináltam. Fél kilő félzsíros túrót villával elkevertem egy kis kókuszreszelékkel, édesítőszerrel és két kanál meggyes-joghurtos fehérjével, majd kókuszreszelékbe mártottam az összegyűrt golyókat és kész is lett. Egyszerű, egészséges. Ebből a mennyiségből annyi lett, hogy 3 napig ettük.
Szerencsém van, mert a párom megeszi mindazt amit én csinálok magamnak, nem kell neki külön főzni. Egyáltalán nem válogatós.
Eldöntöttem, hogy körülbelül kéthetente tartok egy csaló napot. Az első a mai napra esett, amikor olyan kaját eszek, ami hiányzott már. Ma spagettit csináltam ebédre, de hogy ne legyen teljesen bűntudatom, durum tésztát használtam, ami egy vagyon volt úgy is, hogy leértékelve vettem. :D

Nem véletlen a cím, s jelenleg így is állok hozzá. :)
Az elmúlt időszakban csendesen elvonultam, próbáltam összerendezni magam, mert teljesen szétcsúsztam. Az elmúlt év nem volt túl jó számomra, s akkor még finoman fogalmazok. De nem akarok a múlton rágódni, mert kitűztem magam elé egy csomó mindent, ami előttem áll.
A legfontosabb, hogy diétába kezdtem. Tavaly nem figyeltem magamra, a korábban leadott kilók kamatostul jöttek vissza rám. Gyakran stresszeltem, s az evésbe menekültem. Most viszont már lassan 3 hete tartom a diétámat, és már 5 kiló mínusznál vagyok. Sokkal jobb a kedvem, több az erőm. Már ezért is megérte.
Korábban mindig csak siránkoztam, hogy az életben nem jutok sehova. Most összeszorítottam a nadrágszíjat, és havonta félre tudok tenni valamennyi pénzt. Mindenképpen célom, hogy 2 év alatt legyen egy saját lakásunk, hogy tervezhessük a többit.
Rendbe jött a kapcsolatom a párommal. Így visszagondolva, pár hónappal ezelőtt egy hajszál választott el minket attól, hogy szétmenjünk. De ragaszkodtunk egymáshoz, és most vagyunk szerintem a legboldogabbak. Most van az a pont, amikor tudom, hogy ez igenis örökre fog szólni. Házasság? Mindkettőnk ellenzi. Számomra az egy darab papír, ráadásul nem vagyok az a fajta, aki szeret a figyelem középpontjában állni. Párom sem szereti az esküvőket. És szerintem semmivel sem vagyunk kevesebbek. :)
Most dióhéjban ennyi. Szeretném az oldalt helyrerázni. Ez nehéz lesz, mert rengeteg adatot kell frissítenem. Designt már nemis tudok cserélni. :D Évek óta nem szerkesztettem. De majd valamit kitalálok. :D