Nos, itt ülök a gép előtt tele véraláfutásokkal, sánta lábbal, rekedt hanggal, fájó torokkal, megcibált hajjal és azon gondolkodom, hogy hogyan is fogalmazhatnám meg a lehető legrövidebben az elmúlt éjszakámat, keresve azokat a magyar kifejezéseket, amik méltóképp kifejeznék, hogy hogyan is éreztem magam az elmúlt éjszaka. Na de ilyen nincs is...
Kezdjük az elején.
Nem éreztem túl nagy lelkesedést a koncert előtt, sokkal jobban vártam az egy hónap múlva esedékes Kárpátia koncertet. Nem tudom miért. Talán mert nagyobb bulinak tartottam, hiszen Kárpátián már voltam, és nagyon jól éreztem magam.
Barátnőmmel már délután lementünk, hogy megvegyük a jegyeinket. Na igen, de a jegyek elfogytak. Basszus! Mit csináljunk? Nagyon csekély mennyiségben még kapható a koncert helyszínén, csak legyünk ott nagyon időben - kaptuk a választ. Oké, megpróbáljuk.
Utána szépen elsétáltunk az Árkáddal a szerény kis piamennyiségünkkel, amivel rendelkeztünk, és egy zárt, nem kamerázott helységben (jó, nevezzük nevén; a vécén) bekevertünk egy jóféle kis löttyöt vodkából, pezsgőből, energiaitalból, majd beletöltöttük egy egy-egy ártalmatlan Ice teás üvegbe, és kiültünk az Árkád közepére meginni.:) Biztonsági őrők jöttek-mentek körülöttünk, de senkinek sem tűnt fel. Hát kérem szépen eléggé teának nézett is ki. Persze, hatni rendesen hatott, én hamarosan alig tudtam a világomról.
Szépen lebotorkáltunk a koncert helyszínére, amit eléggé nehezen találtunk meg, ami nem az alkoholos befolyásoltságunknak volt köszönhető, csak nem ismertük eléggé Pécset.:) Végül sikerült bőőő másfél órával a koncert előtt odaérnünk, és bepofátlankodtunk az első sorokba, hogy kapjunk jegyet. Az idő lassan telt, de beengedtek minket aztán, és kaptunk jegyet is. MEGCSINÁLTUK!
A koncerten összefutottam pár régi ismerőssel, köztük olyannal, akivel nagyon jóban voltam régen, de gimi utolsó évében csúnyán összekaptunk, és nem beszéltünk egymással. Koncert nagyon össze tudja hozni az embereket. :D Szóval együtt vártuk, a tömeg nőtt, mivel egy egérlyuknyi helyen volt a koncert, és közben a barátnőm is elkeveredett.
De aztán bő 40 percnyi perc késés után belekezdtek, és hirtelen olyan felszabadult lettem, és minden egyes rossz előérzetem elmúlt a koncerttel kapcsolatban. Fantasztikusan, brutáliusan jó koncert volt. Hihetetlenül jó ez az együttes, és ki merem jelenteni, hogy ezek után az elsőszámú kedvenceimmé nőtték ki magukat.
Miközben a tömeg löködött, pogózott és össze-vissza taposott egy másodperc nem volt, mikor arra gondoltam, hogy hiba volt eljönni. Sőőőt! Életem legjobb koncertje!!! :D Erre a két órára elfelejtettem minden egyes gondomat, minden egyes bánatomat és két órán keresztül a Föld egyik legboldogabb embere voltam, aki önfeledten szórakozik.
Volt, hogy az énekes beugrott közénk, és ő is elkezdett pogózni velünk, majd megölelt. Olyan aranyos volt. :D És olyan helyes :D És az egész csapat a szívét-lelkét odatette. Nagyon jól tudták, hogy hogyan is lehet a közönséget felhergelni, és éltek is rendesen vele.
Basszuuus, annyira féltem, hogy egyszer vége lesz, de sajnos ez a pillanat is elérkezett. Jó, nem mondom, alaposan kivoltam már a végére, hiszen elfáradtam, fájt mindenem, de akkor sem akartam tőlük elbúcsúzni. Aztán bejelentették, hogy ott lesznek nyáron a Rockmaratonon. Na, nem kérdés akkor, hogy én is.:D
Végül a tömeg oszlani kezdett, és csak ekkor szembesültünk azzal, hogy milyen károkat csináltunk a helységben. Széttört poharak, kifolyt pia ééés még a padló is betört.:D De hát ilyen egy Paddy and the Rats koncert.:)
Az este innetől már nem alakult túl fényesen, hiszen hideg volt, esett az eső, zárva volt minden, de a koncertmámor vitt minket előre, egészen reggel 5:50-ig, amikor jött a buszom. De ezt nem részletezném, jobb, ha csak a jó oldalára emlékszem.:D
Sajnos, nem tudom, hogy lennének képek a koncertről, videót is csak ezt az egyet találtam, de ez nem adja vissza hűen a hangulatot, bár én hallom a saját sikításomat.:)