Jellemző rám, hogy eléggé szétszórt tudok lenni. Például elfelejtek saját magamról gondoskodni. Abszurd egy kicsit, de nem olyan ritka eset. Például nem gondolom ki, hogy mit is kellene ennem vacsorára vagy reggelire, és nem veszek semmit. És akkor ott állok korgó gyomorral vacsora időben, hogy mit is kellene ennem. Lévén, hogy este volt, nem akartam túl nagy dolgot enni, de emberesen éhes voltam. Natúr joghortut szoktam gyümölccsel leöntve enni a legtöbbször, de nem volt otthon joghurt, a kiwi pedig rettenetesen éretlen volt még. Összesékeltem egy kis fehérjét mandulaitallal, és azt fogyasztottam el, hogy azért el tudjak aludni. De előtte legalább ott álltam fél órát a kamra előtt, hátha eszembe jut valami okosság, de erre is csak a párom gondolt.
Na, akkor reggel ugyanez a dilemma. 5 előtt keltem fel. Szintén semmi itthon, főzőcskézni nincs időm nekiállni, mert rohanok dolgozni. Gyorsan bevágtam egy kávét, és éhgyomorral elindultam dolgozni, miközben magamban elszídtam saját magam minden idiótának. 10-kor már spuriztam szünetre, mert rosszul voltam már az éhségtől. Teljes kiörléső croissant meg cukor nélküli gyümölcscukor volt a menü, hogy egy kicsit helyre tegye a már valószínűleg béka segge alatt lévő cukromat. Oké, vissza dolgozni. Kaptam tőle lendületet, ami fél háromig kitartott. Utána bevásárlás. Búzacsíra, saláta, alma, csirkehús. Indulás haza. Itthon megint az üres hűtő fogadott, mert hát az aznap vett csirkém sajnos nem készült el magától útközben. Oké, nekiálltam főzni, ami 6-ra kész is lett, szóval az ebédem lett a vacsorám.
Szóval ma becsületesen ettem kétszer.
Ilyenkor tökön szúrnám magam. Már ha lenne. Na mindegy. Vagyis nem az. Elvégre nemhogy nem egészséges, de az én munkám mellett ez valódi kibaszás magammal. Fizikai munkát végzek, nehezeket emelek. El lehet képzelni mennyi erőm volt ma.
Tudom, hogy igaziból mitől vagyok ennyire szétszórt. Az a helyzet, hogy régen sokkal könnyebben megoldottam ezt a problémát. Éhes voltam? Ettem, amit csak megkívántam és a kezem ügyébe került. Még akkor is, amikor nem voltam éhes. Ettem unalmamban is. Mindent. Pékárut, csokit, chipset. Reggel munka előtt bevágtam két pékárut, ha éhes voltam, közben is. Szünetben is többnyire azt ettem, munka után meg jöhetett egy csoki vagy rudi. Itthon meg valami gyors kaját főztem, ami hamar megvan. Például tészta.
Na, szóval most nagyon nehéz megszokni, hogy mindig gondoskodni kell magamról, és nem csak lekapok valamit a polcról, amit éppen megkívánok.
Nagyon rossz éhesnek lenni, olyankor legszívesebben feladnám az egészet, de egy belső hang mindig figyelmeztet, hogy nem szabad.  Csak rendbe kell tennem magam. Mindig előre ki kell gondolnom, hogy mikor és mit eszek, és ez szerint vásárolni.
Ja igen, ma sem vettem joghurtot.