Na igeeen, megvolt az a bizonyos Paddy and the Rats koncert, és annyi bizonyos, hogy nem csalódtam a fiúkban!!!:)
Szűk baráti körrel mentünk a koncertre, pedig először úgy nézett ki a dolog, hogy sokan leszünk, de szép lassan mindenki visszamondogatta... De azt hiszem, jobb is volt így. Kicsit spiccesen indultam a koncertre, mert először itthon koccintottunk a névnapom miatt (no meg el akartam felejteni azt az iszonyatos vizsgát is), és hát nálunk nem pezsgővel vagy borral mennek az ilyesfajta felköszöntések...;) De jól jött, mert eléggé elvoltam kenődve.
Este meg beutaztunk a városba. Vicces volt, szerintem ismételten megutáltattuk magunkat az egész busszal.:) A koncerthelyszínre érve leültünk, majd mikor kezdődött a koncert, akkor az egyik barátnőmmel előre mentünk egészen a másodig sorig. És mikor belekezdtek...:))) Állítólag úgy bámultam az énekesre, mintha egy istent látnék magam előtt. Amúgy elismerem, igen-igen helyesnek találom, de a hétköznapokban nem vagyok oda érte, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy a hétköznapokban nem vagyok egy rajongó alkat, aki majd' szétolvad attól, ha az énekes ránéz. De valahogy koncerten ez teljesen más volt. Ráadásul Paddy egy iszonyatosan jó frontember, nagyon tudja hergelni a közönséget és élőben még klasszabb a hangja, mint a felvételeken. A számok is sokkal-sokkal jobban szólnak.
A számokkal kapcsolatban vegyesek voltak az érzéseim. Én nagyon-nagyon imádom őket, és szinte az összes számukat rongyosra hallgattam, de mégis sikerült egy olyan zenével indítaniuk, amit még csak nem is ismertem, és ezen a rejtélyen még most is töröm a fejem. Majd egy rövid technikai szünet után már a közismert nótáikkal tértek vissza, amiket már én is tudtam énekelni.
Amúgy emlékszem, hogy anno az volt a bajom a pécsi koncerttel, hogy nagyon sokat hangoltak, néha hamis volt egy-egy gitár. Hát ez most le lett überelve. De tényleg ott voltam legelől, és néha még így is alig-alig hallottam az énekest, a gitárok is gyakran elhangolódtak. A harmónikát már tényleg nem lehetett hallani, habár valószínűleg tartom, hogy a harmónikás járt rá leginkább a színpadon lévő palackra...:)Bár tény, hogy ez nem sokat rontott a koncertélményemen.
A közönséggel kapcsolatban is kettősek voltak az érzelmeim. Először, amikor belekezdett a zenekar, akkor alig-alig volt egy taps vagy sikoltás, de ahogy haladt az idő, így jött meg egyre inkább mindenki hangja, és ami még bosszantóbb; megjelentek a verekedős-lökdösődös hülyegyerekek. Bevallom, amikor Pécsen voltam szintén a második sorban nagyon-nagyon részegen, akkor elviseltem, hogy izzadt tenyerek össze-vissza lökdöstek, néhányszor majdnem elestem, de most nem igazán fájt rá a fogam, hogy tele legyek kék-zöld foltokkal. Egy ideig úgy tűnt, hogy békén hagynak minket, de amikor tovább lökdöstek, akkor kénytelenek voltunk a színpad szélére menni. Igaz, onnan is nagyon jó volt, ráadásul ismerősökkel is összefutottunk.
Szóval összességében ismételten egy nagyon-nagyon szuper koncertre sikeredett, és már alig győzöm kivárni, hogy októberben visszatérjenek (addig bízom benne, hogy a közelben lesz még koncertjük, mert nem úgy tűnik, hogy a Rockmaratonra lesz elég pénzem). Aki még nem volt Paddy and the Rats koncerten, az villámgyorsan húzzon el a következőre, de még akkor is évekig gyónnia kell, hogy ez a hatalmas bűn semmissé váljon.:P