Hetvenkedve szaladglt a nyl a mezkn. „Flemet r, futsban nincs, aki legyzzn! Nos ki ll ki velem? - szlt. - Kezddjk a torna!” Nagy szernyen a tekns: „Megprblom” – mondta.
„Te? – kacagott fl a nyl. – Volna hozz merszed?
Nem elg a htadon hzadat cipelned?
Velem futna versenyt egy ilyen lomha jszg?”
„Akkor is – szlt a tekns – vllalom a prbt.”
Krlllja a plyt a kznsg. „Rajta!”
Kocogni kezd a tekns. Nevet a nyl rajta,
prat ugrik, van mr vagy fl plya elnye.
„Buta tekns!” – Gondolja: csfot z belle.
Megll, nzi gnyosan, hogy izzad a msik,
majd lehever, mintha gy lenne csak a pzsit,
nyjtzkodik, hunyt szemmel fekszik hason, hton,
s addig sznlel alvst, mg elnyomja az lom.
Azalatt a tekns csak lpked lankadatlan,
elcsoszog a szunnyad nyl mellett is lassan,
s mire a nap az erd fi mg csszik,
holtfradtan br, de mr a cl eltt kszik.
Hsebb lesz a leveg, flriad a nyl r.
Rmltben flugrik, nagyot rikkant: „Hurr!”
– s rohan. – Ks! gy jr a hetvenked nha:
henceg, s mg a tekns is eltte r clba.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sg
